Ulpius-ház könyvek

Nincs ott a nevem a magyar milliárdosok listáján, sosem voltam az uralkodó elit bizalmasa, de takargatnivalóm sincs. Nyíltan beszélek a vagyonomról, a végrendeletem tartalmáról, büszkén elevenítem fel a sikeres üzleteket, és a százmilliós bukásokat sem szégyellem.

A könyvem nem pusztán tanmese, beismerő vallomás is, amely választ ad arra a kérdésre: ki az a Klapka György? Aki végigolvassa a történetemet, belátja, én ugyanannyira vagyok playboy, kuplerájokban fellépő revütáncos, álomfőnök, mint könyörtelen üzletember, szigorú férj, gátlástalan keresztapa. Ismerhetnek reklámguruként, de az a fickó is én vagyok, aki hajdanán embereket csempészett, nagykövetet, miniszteri titkárt vesztegetett meg, és akit Németországban rács mögé csuktak.

A Meggyőző érvek a harmadik Jane Austen regény, amellyel megáldott a sors. A Büszkeség és balítélet, valamint az Értelem és érzelem után egy újabb történetet olvashattam a korabeli férjfogási módszerekről, és arról, hogy hogyan is alakultak a családi viszonyok akkoriban. A Meggyőző érvek nem egészen olyan, mint az előbb említett két másik regény voltak, hiszen itt a főszereplő már nem fiatal és viruló szépség, hanem a vénlányok sorsára kárhoztatott, Anne Elliot, s szerelme nem más, mint egykori vőlegénye, akivel annak idején a család nyomására bontotta fel jegyességét. Már ez a csavar is felkeltette az érdeklődésemet, s megmozgatta a fantáziámat. Vajon hogyan fog alakulni Anne sorsa miután ismét találkozott egykori szerelmével, Wentworth kapitánnyal?

Az alapsztori mint 2012-2013 erotikus könyveinél, természetesen nem nyúlik túl mélyre. Egy férfi, egy nő, némi hatalmi játék, nehézkesen elfogadott szerelem, és szex minden helyszínen és módon.

Ez volt az első könyv, amit úgy olvastam, hogy közben jegyzetelgettem a későbbi ,,kritika” megírásához.

A történet nem klisészerűen indul. A villámrandis akció különleges, nem elcsépelt. A kötet igazából nem a dominanciáról szól, hanem egy nőről, aki felfedezi saját szexualitását, és rájön, hogyan csavarhatja a férfiakat az ujja köré. 

Tudom, hogy az Ötven árnyalat trilógia már nem annyira aktuális olvasmány, de mivel nemrég fedeztem fel a blogot, és lenne róla véleményem, ezért gondoltam, megosztom.

Nagyon izgatott voltam, amikor beharangozták a trilógia első részét, bár akkor még nem is tudtam, hogy még két része lesz. Főleg a szado-mazo része fogott meg, végre nem egy limonádé-romantikus love story, hanem valami kőkemény történet. 

A Büszkeség és balítélet után képtelen voltam megállni, hogy bele ne kezdjek egy újabb Jane Austen könyvbe. A választásom az Értelem és érzelem című műre esett, s kis híján megbántam a döntésemet. 

Ennek a műnek is központi témája a férjszerzés, s Jane Austen egyedi írói stílusa mit sem változott. Már a Büszkeség és balítéletnél is lenyűgözött az a maró irónia, amellyel karaktereit illeti, s az a józan világlátás, amellyel általában a főszereplő rendelkezik. Az értelem és érzelem hősnője, Elinor is kilóg a sorból, hiszen sokkal érettebb, visszafogottabb a hasonló korú fiatal hölgyeknél.

Elöljáróban leszögezem, nagy rajongója vagyok a történelmi, vagy a történelmi jellegű regényeknek. Számtalan nagyszerű alkotást sorolhatnék fel akár a római, a görög, a viking, az egyiptomi történelmet vagy bármely más nép múltját felkaroló témában az ókortól napjainkig. Klasszikusok és az új évszázad „ifjú titánjai” jobbnál-jobb könyvekkel bombáznak bennünket, olvasókat. És – természetesen – vannak magyar írók is, akik népünk múltjának egy szeletét hozzák el napjainkba – több – kevesebb sikerrel. Az biztos, hogy nagyon nehéz történelmi témájú könyvet írni. Időigényes, nehéz munka hiteles, dokumentált adatokat begyűjteni, hogy a regény sikeres legyen. De ez nem szükséglet, ezek nélkül is lehet pompás művekkel meglepni az olvasókat.

Figyelem, cselekményleírást tartalmaz! 

A könyvet az 1998-ban Kepets András által alapított Ulpius-ház kiadó jelentette meg. Nevét Szerb Antal Utas és holdvilág című regényének hőseiről kapta. Az Ulpius-ház üstökösként robbant be a magyar könyvkiadásba: míg az első évben még csak 4, a másodikban már 22, a harmadikban 45 könyvet adott ki. 2002-ben elnyerte az „Év kiadója” címet és, azóta is rendületlenül őrzi kiemelkedő népszerűségét. A kiadó hamar felhívta magára a figyelmet egységes és vonzó arculatával, igényes kínálatával s a könyvek jellegzetes, messziről is felismerhető borítóival. Honlapján a következőket olvashatjuk: „Évente közel száz könyvet jelentet meg, melyek a névadó regényének szellemét próbálja visszaidézni: olyan regényeket, melyek segítenek elvarázsolni, elrepíteni távoli, varázslatos világokba, és legfőképp talán minden világok legvarázslatosabbikába, saját képzeletünk, és álmaink világába. Sokszínű kínálatában a szórakoztató-, és tényirodalom éppen úgy megtalálható, mint a szépirodalmi könyvek.” Leginkább az igényes szórakoztatóirodalom iránt érdeklődő női közönségre számíthatnak.

Fábián Janka legújabb könyvét az Adél és Alizt,mint rajongók,már nagyon sokan vártuk. Az írónő facebook oldalán folyamatosan követtem az eseményeket,hogy hol tartanak az előkészületek,voltak különböző játékok is,amik egyre jobban fokozták a kíváncsiságomat,de a történetből semmit sem tudtunk meg,éppen csak annyit,ami egyre jobban felkeltette a tagok kíváncsiságát...A megjelenés után pár nappal,már a kezembe is fogtam a várva-várt könyvet. Már az első oldalak elolvasása után tudtam,hogy nagyon jó lesz és érdemes volt várni rá.

A historikus romantika magyar nagyasszonyának új művét népes rajongó tábora már régen várta. A facebookon olvasható bejegyzések alapján remekművel van dolgunk. Ezért hát mikor elolvassa valaki a könyvet, ne lepődjön meg, hogy nem így van.

Az alaptörténet jó és rengeteg lehetőséget tartalmaz, ennek javarészét a szerző ki is használja. Érintőlegesen felvillan a 20-as 30-as évek Magyarországa, annak társadalma és erkölcsi világa, ami viszont nagyon más, mint amit eddig ismertünk. A „laza” erkölcsű lányok a szerző kedvencei, igazából nem érthető ,miért is lesznek ezek a szigorú polgári vagy birtokosi miliőben nevelkedő lányok ennyire szabadok a szerelemben.

A tavalyi nyár folyamán folyamatosan lépten-nyomon belebotlottam ebbe a történetbe, de odáig sohasem jutottam el, hogy esetleg meg is nézzem a filmadaptációt. Már a cím is nagyon tetszik nekem: büszkeség és balítélet. Annyira egyszerű, és méltóképpen összegzi a mű tartalmát. Mivel valami láthatatlan erő folyton az utamba sodorta, úgy döntöttem, hogy elolvasom. Találtam is egy példányt az iskolai könyvtárban, s a borítója igazán megnyerő: egy korhű ruhába öltözött pár található rajta, nyilvánvalóan a két főszereplő.

Nem is tudom, hol kezdjem – talán most ildomos lenne a borítóval, no meg a fülszöveggel. Ezekről csak annyit tudnék mondani, hogy érdekes. Nekem különösebb bajom nincs a borítóval, egészen meg is felel a karaktereknek – szőke csaj kivágott ruhában, farkasnak kinéző pasi. Viszont a fülszöveg egy kicsit sok és félrevezető is – bár kétségkívül felcsigázza az olvasót.