Nem vagyok már tinédzser korban, számomra mégis valami misztikum van a grófi, arisztokratikus világban.
Mikor megláttam a lányomnál a könyvet rögtön lecsaptam rá. Arisztokrácia! Megismerhetem Pallavicini Zita és családja életét. Ez sajnos csak részben sikerült. Részletesebben szerettem volna tudni róluk, öltözködésükről, napirendjükről, rituálékról - ha van ilyen -hogy jobban beleélhessem magam a sajátságos életbe.Mit jelent ma grófnőnek lenni.?
Csak saját magáról gondolja, hogy más élet jár nekik, neveltetése, származása miatt? A válasz elmaradt, vagy érintőleges a könyvben.. Naplót vártam és egy elnagyolt életrajzot kaptam. Ennek ellenére tetszett. Önmagát kereső ember kiírta magából fájdalmát, bátran felvállalta a félrecsúszott napokat. Döbbenetes volt, hogy felismerte így tovább nem mehet és tudott olykor-olykor változtatni is. Két gyermek anyukájaként sikerült saját magával is foglalkoznia, igaz szeretném tudni, hogy ilyenkor egy őrgrófnő hogyan oldja meg a gyermekek ellátását. A gyermekfelügyelővel szemben mik az elvárásai?
Klasszul fogalmaz, egyszerű szavakat használ, olvasmányosan, közérthetően, szórakoztatóan ír.
Hamar végére értem, azt éreztem, hogy akarom tudni a folytatást, a grófnő életének, a regénynek és szeretnék még több hasonlót olvasni tőle.
Utolsó hozzászólások