A Büszkeség és balítélet után képtelen voltam megállni, hogy bele ne kezdjek egy újabb Jane Austen könyvbe. A választásom az Értelem és érzelem című műre esett, s kis híján megbántam a döntésemet.
Ennek a műnek is központi témája a férjszerzés, s Jane Austen egyedi írói stílusa mit sem változott. Már a Büszkeség és balítéletnél is lenyűgözött az a maró irónia, amellyel karaktereit illeti, s az a józan világlátás, amellyel általában a főszereplő rendelkezik. Az értelem és érzelem hősnője, Elinor is kilóg a sorból, hiszen sokkal érettebb, visszafogottabb a hasonló korú fiatal hölgyeknél.
Ő képviseli az értelemet, míg húga, Marianne a heves érzelmek rabjaként, a mű érzelem vonalát reprezentálja. Mind a ketten igazán szerethető karakterek, s bár sokban különböznek, mégis egyformán nőhetnek az olvasó szívéhez. A másik nemet képviselők már annál kevésbé nevezhetőek szeretnivalónak. Sem Edwardot, sem pedig Marianne választottját nem találtam kellően kiforrott, férfias jellemnek, s a regény többi férfitagja sem volt igazán kirívó egyéniség, talán egyedül Brandon ezredes melengetheti meg a szívünket.
Jane Austen, úgy vélem, korhű képet festhet az egykori angol családok sorsáról, mindennapjairól, s mai szemmel olvasva, néhol visszavágyódnánk abba a környezetbe, ahol az udvariasság még elvárt dolog volt, sőt! Azokat, akik nem éltek e erénnyel, kirekesztette a társadalom. Úgy vélem, lenne mit tanulnunk az egykori nemesektől. De most térjünk vissza a műhöz! Nagy érdeklődéssel ültem le olvasni, de eleinte csalódást okozott nekem. Nem tetszik a cselekmény kibontása, ugyanis néhol nagyon gyorsan történnek az események, máshol pedig fejezeteken keresztül nem történik semmi sem. Bevallom, megfordult a fejemben, hogy becsukom, s soha többé nem nyitom ki a könyvet, de szeretem befejezni azt, amit egyszer már elkezdtem, így erőt vettem magamon, és tovább lapoztam. Őszintén állíthatom, hogy nem bántam meg! Körülbelül 200-250 oldal után már nagyon élvezhető a történet, s arra sarkall, hogy tovább olvassuk. Viszont a végjátékkal nem vagyok megelégedve. Olyan gyorsan megoldódott minden, hogy szinte észbe sem kaptam máris Elinor elnyerte Edwardot, s Marianne gondjai is megoldódtak. Én többet szerettem volna megtudni arról, hogy Marianne és az ezredes hogyan is házasodtak össze, de ez a vágyam kielégítetlen maradt.
Hogy ajánlanám-e a művet? Nos, minden mellékérzésem ellenére, ajánlanám, mert Jane Austenre nem lehet haragudni, s az ő stílusát nem lehet megunni!
Vivien blogja: http://www.worldofvivien.gportal.hu/
Utolsó hozzászólások