A Meggyőző érvek a harmadik Jane Austen regény, amellyel megáldott a sors. A Büszkeség és balítélet, valamint az Értelem és érzelem után egy újabb történetet olvashattam a korabeli férjfogási módszerekről, és arról, hogy hogyan is alakultak a családi viszonyok akkoriban. A Meggyőző érvek nem egészen olyan, mint az előbb említett két másik regény voltak, hiszen itt a főszereplő már nem fiatal és viruló szépség, hanem a vénlányok sorsára kárhoztatott, Anne Elliot, s szerelme nem más, mint egykori vőlegénye, akivel annak idején a család nyomására bontotta fel jegyességét. Már ez a csavar is felkeltette az érdeklődésemet, s megmozgatta a fantáziámat. Vajon hogyan fog alakulni Anne sorsa miután ismét találkozott egykori szerelmével, Wentworth kapitánnyal?
Nos, amikor elolvastam a könyv hátulján levő ismertetőt, arra gondoltam, hogy a férfi hagyhatta el a lányt, s most visszatér, hogy bocsánatért esedezzen, de amint elkezdtem olvasni, világossá vált, hogy Anne küldte el Wentworthöt, és, hogy a férfinak esze ágában sincs újrakezdeni vele. A teljességhez hozzátartozik az is, hogy Anne családja roppant büszke, s hihetetlenül el van telve a származásával, igazán sekélyes az apja és a nővére is, a húga pedig egyszerűen hisztérikus és feltűnési viszketegségben szenved. Anne húga nagyon bosszantó, az ő részeit rendszerint ellapoztam - tudom, hogy nem szép dolog kihagyni részeket, de egyszerűen nem bírtam végig olvasni! Nem értem, hogy Maryt hogy bírja elviselni a férje...
Na mármost, visszatérve a fő konfliktusra, nagyon tetszett, hogy Wentworth kapitány olyan tartózkodó Anne-nel, de amikor észreveszi, hogy egy másik férfi, Mr. Elliot érdeklődik a lány iránt, féltékeny lesz és ráébred, hogy szereti Anne-t.
A legérettebb műnek tartják Jane Austentől ezt a regényt, s én kétkedve fogadtam ezt a meghatározást, de a mű olvasása után el kell fogadnom, egyet kell értenem vele, mert nagyon olvasmányos történet volt. A cselekmény pörgős volt, a karakterek kidolgozottak, a konfliktus Jane Austenhez képest egyedi. Az írónő regényeivel alapvetően az volt eddig az egyetlen problémám, hogy annyira kiszámítható volt a cselekmény, s a szereplők mind-mind rendkívül szép, fiatal, de szegény hölgyek voltak. Nos, a második könyv elolvasása után bizony az ember megunja, hogy itt mindig olyan tökéletesek a szereplők. Viszont a Meggyőző érvek főhősnője, mint már említettem is, nem a fiatalok közé tartozott, s szerelmével sem most találkozott először.
Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a régmúltban játszódó történeteket különleges köpenybe öltöztetve, fűszerezve kacagtató iróniával.
www.worldofvivien.gportal.hu
Utolsó hozzászólások