Tudom, hogy az Ötven árnyalat trilógia már nem annyira aktuális olvasmány, de mivel nemrég fedeztem fel a blogot, és lenne róla véleményem, ezért gondoltam, megosztom.
Nagyon izgatott voltam, amikor beharangozták a trilógia első részét, bár akkor még nem is tudtam, hogy még két része lesz. Főleg a szado-mazo része fogott meg, végre nem egy limonádé-romantikus love story, hanem valami kőkemény történet.
Még mielőtt beleolvastam volna, elképzeltem a sok durva jelenetet, és az ezekhez kapcsolódó lélektant, ami mindig is érdekelt egy alá-fölérendeltségi kapcsolatban. Az első részben nem is csalódtam, voltak benne durvaságok. Ám a második résztől kezdve elmúlt a kezdeti lelkesedésem, mert kezdtem felfedezni a sallang-romantika jegyeit. Onnantól kezdve, hogy az „ötven árnyalattal elcseszett” Grey emberi érzelmet táplál egy nő iránt, a perverzitása számomra elvesztette a hitelességét. Pedig én a durva jeleneteket vártam, és arra konkrétan emlékszem, hogy az 570 oldalas 2. kötetnek csak a 400. oldalán mentek be a játszószobába.
Értem én, hogy miért bestseller: mozgalmas és pörgős cselekmény, összekuszálódott szerelmi szálak, szexualitás és erotika, sőt egy kis pszichologizálás, ami fokozza az érdeklődést… csak azt nem értem, miért szado-mazo regényként harangozták be. Nyilván izgatóak a szerelmi jelenetek, de ettől még nem lesz különb a többi olyan jellegű könyvtől, amit eddig olvastam. Én nem rendültem meg.
Könyv az Ulpius-ház webshopjában
Utolsó hozzászólások