Ezzel a kötettel viszonylag régen találkoztam először. Megfogott a marketing, pedig igyekszem távol tartani magamtól a reklám alapú ítéleteket. Mégis volt néhány dolog, ami felkeltette a figyelmemet.
Először is maga az író, Isamu Fukui, aki elég fiatalon vágott bele az írásba. Tizenévesen adta ki a Truancyt, ami egy tervezett trilógia első kötete. Japán származású, vagyis a könyv ázsiai kultúrát ígért. A reklámszöveg pedig a szívemnek legkedvesebb könyvhöz, a Battle Royale-hoz hasonlította. Tehát beugrottam az első benyomás marketingszagú bűvkörének.
Nem volt túl okos dolog a részemről. A könyv olvasása közben ugyanis megcáfoltam a reklámszöveget.
Bár a fiatal író tényleg tehetséges, van még mit csiszolgatnia. Ez még nem is lett volna olyan nagy hiba, ha nem mellőzte volna a várt ázsiai hatást. Engem inkább amerikai regényekre emlékeztetett, mint japán vagy kínai művekre. Az összehasonlítást kedvenc könyvemmel pedig szabályos sértésnek érzem. Meg sem közelíti azt a színvonalat, bár kétség kívül a Battle Royale utánozhatatlan a maga nemében.
Mielőtt azonban tovább fejtegetem véleményemet, jöjjön a történet összefoglalása:
"Tack egy átlagos diák; tanárai kínozzák, szülei elhanyagolják, barátai nincsenek. Egy nap a húga szörnyű baleset áldozata lesz, és Tack megesküszik, hogy bosszút áll érte. Új világba kerül, ahol tanítómestere, Umasi erőt próbáló feladatok elé állítja, miközben kiképzi a rá váró élet-halál harcra. Miután csatlakozik a lázadó truantokhoz, esküdt ellensége egyben a vezére is lesz, és miközben Tack felveszi a harcot a Törvénybehajtók csapataival, csak arra vár, hogy leszámoljon Zyiddal..."
Nálam a fülszöveg nagyon fontos, hiszen ebből tudom elsődlegesen leszűrni, hogy érdekel e a téma, amit a könyv boncolgat, vagy sem. Ezért elég kényes vagyok a leírásban szereplő spoilerekre. Ezen kötet esetében már a fülszöveg fellibbentette a fátylat egy fontos csavarról. Track kishúgának halála ugyanis már elvárás volt az olvasó számára és nem meglepetés. Ez a tragikus esemény ráadásul nem is az első néhány oldalon következett be. Én már vártam, valahányszor felbukkant a kislány, hogy mikor ér véget rövidke élete. Szerintem, a fülszövegben elég lett volna egy ködös utalás egy személyes tragédiára.
A könyv témája egyértelműen tetszetős a diktatórikus elnyomással és az emberek tudatának befolyásolásával. Akcióban is bővelkedik és egész kidolgozottak a karakterek. Nálam mégsem érte el azt a hatást, amitől elfelejtettem volna a fentebb említett hiányosságokat. De talán csak túl magas elvárásokkal vágtam bele.
Miközben olvastam, nem igazán éreztem a karakterek korát. Az a mértékű önállóság, céltudatosság és hidegvér, ami őket jellemzi nem igazán illik tizenöt körüli srácokhoz. Persze extrém körülmények között hamar felnőnek a gyerekek. Így nekem nehéz volt korban hűen elképzelni őket.
Karakterek tekintetében hiányoltam még a felnőtteket. Persze értem én, hogy elnyomás van, minden felnőtt agymosottként viselkedik, mégis illet volna legalább egy maréknyi felnőtt lázadót belecsempészni a dologba a hitelesség kedvéért.
Kedveltem mind Umasi, mind Zyid gondolatvilágát. Főleg őket volt nehéz kamaszként elképzelni. De a köréjük felépített titkok igazán megkapóak, még annak ellenére is, hogy hagynak némi hiányosságot maguk mögött, szintén a korukból kifolyólag. Olyan szövevényes múltat írt számukra a szerző, amit még egy felnőtt ember is megirigyelne.
A cselekmény kidolgozottan halad egyik pontról a másikra és bővelkedik akcióban. Nekem egyedül a végső küzdelem sántított, amit több oldalon át elnyújtott a szerző. Pedig hitelesen tudósítja a veszélyes helyzeteket és elég érzékletesen vet véget a szereplők életének, mégis a vége túl hosszan elnyújtott lett.
Ez a kötet, bár egy trilógia része, mégis viszonylag lezártnak tekinthető. Természetesen hagy maga után jó néhány kérdést, mégsem vált ki leküzdhetetlen vágyat a folytatás iránt. Ez még jól is jön a magyar olvasók számára, mivel bár a második kötet is elkészült, nem jelent meg hazánkban. A trilógia befejezése pedig ennyi idő után igazán kétségessé vált.
Összességében egy pörgős könyv. Akciókedvelőknek ajánlom.
Árvai Noémi írása
A könyv az ulpiushaz.hu-n.
Utolsó hozzászólások