Az alapsztori mint 2012-2013 erotikus könyveinél, természetesen nem nyúlik túl mélyre. Egy férfi, egy nő, némi hatalmi játék, nehézkesen elfogadott szerelem, és szex minden helyszínen és módon.
Ez volt az első könyv, amit úgy olvastam, hogy közben jegyzetelgettem a későbbi ,,kritika” megírásához.
A történet nem klisészerűen indul. A villámrandis akció különleges, nem elcsépelt. A kötet igazából nem a dominanciáról szól, hanem egy nőről, aki felfedezi saját szexualitását, és rájön, hogyan csavarhatja a férfiakat az ujja köré.
Bár néha már túlzásnak tartom, hogy minden ,,jöttment” férfival flörtöl. Mostanában túlságosan divatos lett az uralkodás a szexben. Legalábbis a könyvek terén. Lehet hogy az én gondolkodás furcsa, de amikor Heather pingpongütővel elfenekelte Tonyt, az betette nálam azt a bizonyos kaput. Mintha az írónő azt érezte volna, hogy kötelező valamilyen hasonló kaliberű momentumot csempésznie a regénybe, pedig teljesen felesleges volt.
A történet kedves. Szerethetőek benne a karakterek. Heather szerencsétlenkedései olykor meg is nevettettek. Nem mellesleg pedig felüdülés volt, hogy Tony nem vezérigazgató, és hogy vörös nyakkendőt visel a szürke helyett.
Már-már klisészerű azonban, hogy aki nem tudja magát érzelmileg elkötelezni, annak valamilyen családi trauma áll a hátterében.
Tulajdonképpen, amit hiányoltam a szürke könyvekből ,azt most megkaptam. Mindkét főszereplő szemszögét meg lehet ismerni. Azt hiszem ezekben a regényekben sokkal könnyebb azonosulni a karakterekkel. Tony védelmező, szerethető, és csak annyit tűr, amennyit ő akar.
Pozitívumként éltem meg, hogy nem a vulgaritáson volt a hangsúly, és hogy sem kötözés sem gyertyával leöntés nem szerepelt a szex-terítéken.
Bevallom őszintén, félve fogtam neki a könyvnek, de kellemes volt, és abszolút kikapcsolt a mindennapokból. És nem mellesleg tanultam egy új szót... a vanília-dominát.
Könyv az Ulpius-ház webshopban
Utolsó hozzászólások