"Ezek a fiatalok: azt hiszik, azzal, hogy elégetik a régi emlékeket, megszabadulnak a múlttól? Ugyan, ugyan! A múltunk előbb-utóbb utolér minket, ha akarjuk, ha nem. A múltunk nem megsárgult papírokon és elszíneződött tintával írt sorokban van, hanem bennünk: a bőrünk alatt, a zsigereinkben."
Magyar írók közül Fábián Janka az első számú kedvencem. Ha tragikus, mindennapi életről szóló, életszerű, kiszámíthatatlan, történelmi regényre vágyom, akkor tudom, hogy az ő könyveit kell választanom. Bármelyiket is veszem kézbe, biztos nem fogok benne csalódni. Német lány is mély nyomot hagyott bennem, nagyon sok torok, szívszorító, megható jelenet volt benne. Janka most sem kímélte a szereplőket, egyiküknek sem volt könnyű élete.

Kicsit nehezen kezdtem el olvasni a könyvet, mert még nem olvastam a szerzőtől egyetlen könyvet sem. De néhány fejezet elolvasása után nagyon megtetszett.
A történelmet többféle szemszögből is lehet nézni. Lehet matematikailag, az egyszerű számadatokat és statisztikákat vizsgálni. Lehet érzéketlenül az események egymásutániságát követni és tanulmányozni. Lehet az összefüggéseket keresni azok között. Lehet távolról nézni, a könyvek lapjairól leolvasni és úgy tekinteni rá, mint ami már elmúlt és többé nem is lesz. Lehet azt is, hogy sehogy sem nézzük, semelyik szemszöget sem választjuk, csak elfordítjuk a fejünket és legyintünk, hogy ,,Kit érdekel? Elmúlt!”. De lehet közelről is, egészen közelről, úgy, hogy szinte visszautazunk az időben, beszédbe elegyedünk az akkor élő emberekkel és megkérdezzük tőlük: ,,Hogy vagytok? Mit éreztek? Van még hozzá elég erőtök?”. Sokféleképpen lehet szemlélni a történelmet, de az Emma fiai olvasása számomra ez utóbbit jelentette.
Amikor általános iskolás voltam, a helyi "mindenárus" boltban a tízfilléres rajzlapok között, esetleg a sulikönyvtárban, vagy a közeli kisváros (Berettyóújfalu) egyetlen könyvesboltjában viszonylag kevés, engem érdeklő könyvhöz lehetett hozzájutni. Elsősorban a Delfin-sorozat darabjaira vadásztam, amelyek tökéletesen megfeleltek az igényeimnek, hiszen olvasmányos és izgalmas történetek voltak.
Választásom oka- hogy miért pont az Emma könyvsorozatot választottam- igen egyszerű, az írónő más könyvéhez még nem fértem hozzá, nagy sajnálatomra.
Cselekményleírást tartalmaz!!
Egy könyv, mit egy sarki Reálban vettem valahol a XIII. Kerületben csupán azért, mert elfogyott minden olvasnivalóm, s még rengeteg időm maradt a hazaútig. Neon zöld és fekete színével virított a napilapok és magazinok között, így kézbe vettem, megnézni, érdemes-e megvásárolni, de mire olvasni kezdtem volna a hátlapot, már én következtem a kasszánál fogyatkozó sorban, fizetni kellett. Rádobtam a könyvet a friss kenyérre és a Traubira, s megvásároltam hát.
Fanatikus stand up rajongóként rövidtávú célom volt a 2012-es év végére beszerezni az összes Dumaszínházas könyvet. Ez hellyel-közzel sikerült is, most az olvasásuk van folyamatban. Kiss Ádámmal kezdtem, hiszen felnyitva a könyvet, megállapítottam, hogy ennek olvasási ideje nem lehet több 3 óránál.
Igen kalandosan találkoztam ezzel a könyvvel. Már a hátulján lévő jellemzés alapján beleszerettem. Óriási élmény volt számomra az olvasása mert bár nagyon kis korom óta Dr. House-t és Helyszínelőket nézek ilyen (kissé orvosi jellegű) krimit még nem vettem a kezembe. Ha hasonlítani kellene valamelyik sorozathoz/filmhez akkor én nem is a Dr. Csontot hanem a CSI-t említeném. Ugyanis a könyv (pont mint a Helyszínelők) inkább a labor és a tudomány felől közelíti meg a bűnesetet. A környezetemből olvasták páran, ők unalmasnak találták.
Fábián Janka azért lett a kedvenc íróim egyike, mert történeteit, olyan időkben helyezi el, melyeket a történelemkönyvekből már ismerhetünk. Regényeiből a főhősök életén keresztül olyan korokra tekinthetünk rá, melyek meghatározóak voltak Magyarország számára.
Utolsó hozzászólások