A történelmet többféle szemszögből is lehet nézni. Lehet matematikailag, az egyszerű számadatokat és statisztikákat vizsgálni. Lehet érzéketlenül az események egymásutániságát követni és tanulmányozni. Lehet az összefüggéseket keresni azok között. Lehet távolról nézni, a könyvek lapjairól leolvasni és úgy tekinteni rá, mint ami már elmúlt és többé nem is lesz. Lehet azt is, hogy sehogy sem nézzük, semelyik szemszöget sem választjuk, csak elfordítjuk a fejünket és legyintünk, hogy ,,Kit érdekel? Elmúlt!”. De lehet közelről is, egészen közelről, úgy, hogy szinte visszautazunk az időben, beszédbe elegyedünk az akkor élő emberekkel és megkérdezzük tőlük: ,,Hogy vagytok? Mit éreztek? Van még hozzá elég erőtök?”. Sokféleképpen lehet szemlélni a történelmet, de az Emma fiai olvasása számomra ez utóbbit jelentette.
Fábián Jankának köszönhetően egy nagyon érdekes időutazásban vettem részt. Egy évvel ezelőtt olvastam a könyvet, amikor tizenkettedikes voltam a középiskolában és pontosan a XX. század nagy háborúiról tanultunk történelem órákon. Boncolgattuk a témát, megnéztük kívülről, belülről, nevettünk, sírtunk és sokkolódtunk a történteken, de az én kíváncsiságomat arról, hogy hogyan élték meg mindezeket az emberek, nem elégítette ki. Szerettem volna többet tudni.
És akkor jött az Emma-trilógia és azon belül is elérkeztem az Emma fiaihoz, amiben a II. világháború ideje alatt élt emberek sorsairól olvashatunk. Bár ez a könyv nem egy történelemkönyv, és nem valós személyekről szól, hanem egy kitalált családregény, melynek háttérként szolgál a viharos század, mégis elég hiteles volt ahhoz, hogy faljam a lapokat és belebújjak a könyvbe, hogy aztán megálljak a Duna-parton és némán, dermedten figyeljem, ahogy sorba állítják Őket, egymás mellé. Lássam a tekintetüket, az abban tükröződő érzéseiket, lássam azt, hogy ugyanúgy néztek ki mint én, lássam a könnyeiket, a félelmüket…és halljam ahogyan eldördülnek a fegyverek…és valami megváltozzon bennem, valami ami fontos ahhoz, hogy jobb ember legyek.
Fábián Janka ügyesen szövi a szálakat, hogy egy percig se unatkozzunk olvasás közben. Van ebben a könyvben szerelem, háború, hazugság, tragédia. Van, hogy az olvasó idegei pattanásig feszülnek és legszívesebben odaszaladna a hőshöz, hogy tájékoztassa arról, amiről ő már tud, de a hős még nem, hogy ezzel megkönnyítse a dolgokat. Van, hogy felháborodunk vagy, hogy elérzékenyülünk és vannak vicces pillanatok is.
Alaposan átgondolt történet, látszik, hogy az írónő nem csak úgy papírra vetette, hanem dolgozott vele, utána nézett, hogy hiteles lehessen számunkra.
Nagyon tetszenek a karakterek kidolgozásai. Megfigyeltem a Fábián Janka könyvekben, hogy szinte kivétel nélkül mindenki szép. Vagy, ha valaki mégis hátrányosabb külsővel rendelkezik abban is van valami, amit az írónő kiemel, ami megnyerőbbé teszi a karaktert számunkra. Ebben a könyvben sincs ez másképp. És azt is észrevettem, hogy ez milyen hatással van rám. Könnyebben meglátom az emberek egyedi szépségét.
Feltűnt az is, hogy az írónő a ,,gonosz” karakterekkel kapcsolatban megpróbál választ adni a ,,Mi tette ilyenné?” kérdésre és megmutatja az érzékenyebb, szerethetőbb oldalukat is.
Az Emma fiai egy gyöngyszem. Olyan könyv aminek az olvasása alatt formálódunk mi magunk is és eggyé válunk a szereplőkkel, olvasás után pedig még gondolkodunk rajta és megpróbáljuk le vonni a magunk következtetéseit és tanulságait. Bennem nyomot hagyott ez a történet és még így egy év távlatából is jó rá visszatekinteni és ajánlani az ismerőseimnek. És a hab a tortán, hogy folytatódik a történet, így, ha valaki elérkezik nagy izgalommal az utolsó oldalra, akkor sem kell szomorkodnia, hogy vége a történetnek, elég, ha feláll és leveszi a polcról az Emma lányait.
Könyv az Ulpius-ház webshopban
Utolsó hozzászólások