Fábián Janka azért lett a kedvenc íróim egyike, mert történeteit, olyan időkben helyezi el, melyeket a történelemkönyvekből már ismerhetünk. Regényeiből a főhősök életén keresztül olyan korokra tekinthetünk rá, melyek meghatározóak voltak Magyarország számára.
Ha azt mondom, hogy nekem azok a könyvek jelentenek igazi élményt, amelyek segítségével tudásomat, rálátásomat a múltra, a történelemre tágíthatom, akkor helyben vagyunk. Janka könyvei közül az Emma trilógia a szívem csücske.
Az Emma szerelmén keresztül ott találhatjuk magunkat a századfordulón, amikor az ország a millenniumi ünnepségekre készült, amikor az a bizonyos puskaporos hordó robbant Szerbiában, együtt érezhetünk az itthon maradott asszonyokkal, akik férjeiket várták haza a frontról.
Nekem nagyon szembetűnő volt Szeps Éva és Sisi hasonló, megrázó sorsa.
Gondolok itt pl. a kis Évi elvesztésére ( aki a kanyaró áldozata lett ) és kicsi Zsófia halálára ( aki a fertőzöttnek tartott ivóvíz miatt halt meg ) A másik hasonlóság id. Kóthay Gábor és Ferenc József fiainak katonai neveltetésére irányuló próbálkozás, ami a jelen esetben, hála az égnek ( ill. Janka szívének ) pozitívan végződött.
Ha mind a három könyvet elolvassuk, akkor mint a Napfény íze című filmben egy teljes körképet kapunk három generáció egymás mellett éléséről.
Ráadásul arra a korszakra tekinthetünk rá, amelyet ( egy kis túlzással), mindenki másképp élt meg, vagy emlékszik rá. Nekem személy szerint a 45 utáni események kimaradtak az életemből, mert pont a Rendszerváltás idején érettségiztem.
A könyvben a karakterek kidolgozottak. A tájleírások annyira élethűek, hogy szinte hallom a balatoni hullámzást, a szél susogását, Zsömle csaholását.
A szereplőkről tiszta képem van (én Zoltán párti vagyok :O) ). Nagyon remélem, ha egyszer megfilmesítik, nem járok úgy, mint az Egri csillagokkal, amikor is a filmbeli Bornemissza Gergő látványa igen kiábrándító volt az én képzeletbeli hősöm után.
Minden egyes szereplő eltávozása, még a derék vizsláé is megríkatott. Olyan szépen, érzelmekkel telítve, mély szeretettel és kedves gondolatokkal búcsúzik a könyv a szereplőitől.
Persze itt nem Zách Jenőre gondoltam, vagy a pórul járt Varga Eszterre.
Ámulatba ejtett Janka szereplői életútjainak kereszteződése. Örömmel üdvözöltem egy-egy már korábban megismert szereplő újbóli felbukkanását.
Mint a népmesékben a rossz persze elnyerte méltó büntetését, és az különösen tetszett, hogy a jutalomért a jóknak rengeteg megpróbáltatást kellett kiállni.
A három könyv bemutatja, hogy mennyire fontos a családi összetartás, segíteni egymást, és hogy az igazbarátságok nélkül mennyire sivár az életünk. Ez különösen elgondolkodtató manapság.
Az Emma szerelme egy romantikus történelmi regény. Egy olyan korba vezet be minket, ahol a nőkkel még nőként bántak, a család becsülete sokat számított, ahol a tisztességnek még súlya volt, és tudtak önfeláldozóak lenni az emberek.
Elgondolkodtatott engem, hogy merre szalad a világ, ha engedjük, és mi az az értékrend, melyet nem szabad veszni hagyni így 2013-ban sem.
Szeretnék én kritikus lenni, de nem megy.
Ha valaki kinyitja a könyvet és az oldalakat csak átpörgeti, akkor rémisztő lehet a szöveg egybefüggősége, DE (és most senki ne kövezzen meg) nem olyan vontatott leírásokkal találkozik, mint Jókai Mór könyveiben. Akinek imádom történeteit, szereplőit, de bealszom az írói stílusától.
Pergős, élvezetes egyszóval kifejezve letehetetlen könyvvel ajándékoz meg az író minket.
Ha humorosra akarnám venni a lezárást, már pedig miért is ne, akkor a magam részéről
1799 JANKA.
Könyv az Ulpius-ház webshopban
Utolsó hozzászólások