Cole-t főként a humora miatt szeretem, de itt most elég keveset kaptam belőle. Első olvasáskor itt kezdtem kicsit elpártolni tőle, mert az előző kötet nálam abszolút favorit, ez viszont első olvasáskor nem érte el nálam a szintet.
Két éve olvastam, de teljes homály volt a történet. A párosítás is elég érdekesre sikeredett. Egy őrült vámpír és egy szellem. Mit lehet ebből kihozni? Nos, elég sok mindent.
Már nagyon régóta el szerettem volna olvasni ezt a könyvet. Észt levelezőtársam ajánlotta, ami jól mutatja Zafón nemzetközi elismertségét. Sok dicséretet hallottam a történetről és a szerző stílusáról is, így felkeltette az érdeklődésemet. Beszerezni azonban nem volt ilyen egyszerű. Többszöri nekifutás kellett, mivel vagy elfogyott, vagy valami közbejött, valahányszor útra keltem megvásárolni. Stílusosan mondhatnám, hogy mintha Carax egyik regényét üldöztem volna. Végül sikerrel jártam és büszkén jelenthetem, jó helyre került, a polcomra, kedves könyveim társaságába.
Fülszöveg:
.jpg)
Azt, hogy 2002 őszén a spiritualitás útjára léptem, James Redfield: A mennyei prófécia című könyvének köszönhetem. Nem tankönyv volt, nem divatból kötelező, nem világmegváltó, „csak" egy regény. De aki elolvasta... Rám nagy hatással volt. Éppen ezért érdeklődve vettem le a könyvtárban Laurent Gounelle könyvét a polcról.
Messziről kiszúrtam az újdonságok között, szinte megszólított. Magam is férfi lévén már a címét is érdekesnek találtam. Belelapoztam, és ki is kölcsönöztem. Nem bántam meg. Mindössze két nap alatt elolvastam. Igaz, csupán 192 oldal, de faltam a betűket. Néha megálltam, az olvasottakon elgondolkodtam. Kerestem a hasonlóságot – vagy éppen a különbséget – a főszereplő és önmagam között. Találtam ilyet is, olyat is. A regény nagyon „életszagú", nagy valószínűséggel a saját, vagy egy hozzá közelálló ember élményeit keltette életre a könyv lapjain a szerző.
Bevallom őszintén, félve vettem meg a könyvet, mivel nem szoktam hasonló témájú írásokat olvasni. A címe fogott meg elsőként egyébként, és mivel az Ulpius-háznak hála, akciósan tudtam megvásárolni, úgy gondoltam, hogy egy próbát mindenképp megér. Jó döntés volt, nem okozott csalódást, illetve kizárólag csak kellemeset! Élvezettel olvastam végig Kántor Alex életének meghatározó eseményeit.
Őszinte leszek. Iszonyúan féltem ettől a könyvtől. Tohr-tól nem tudtam, mit várjak. Már a kezdetektől jelen volt, de jó pár könyvön keresztül színét sem láttam. Persze érthető, hogy miért. Nem is nagyon sikerült az előző kötetek alapján megismernem. Miután visszatért, onnantól árnyéka volt önmagának, és nem is törte magát, hogy változtasson a helyzeten.
Kedves Olvasók!
Köszönjük a beérkező kritikákat!
Január hónap legjobbja:
Árvai Noémi
http://ulpiushaz.blog.hu/2013/01/20/jean_m_auel_a_lovak_volgye_arvai_noemi_irasa
Gratulálunk! Együtt olvassunk februárban is!
FIGYELEM, CSELEKMÉNY LEÍRÁST TARTALMAZ!
,,...mindenkiben benne lakozik valami vad és törvényszegő fajtája a vágynak, még bennünk is, akik látszatra nagyon mértékletesek vagyunk: álmainkban mutatkozik ez meg világosan.”
(Szókratész)
A paranormál-romantika királynőjének nevezett Kresley Cole Vámpíréhség című könyvével lopta be magát a magyar olvasóközönség szívébe. A legtöbb hasonló sorozat, idővel unalmassá válik, elcsépelt gesztusok, mondatok bukkannak fel, azonban ebben az esetben nem beszélhetünk erről. Hiszen úgy ülteti le maga elé az olvasót, hogy az nem is gondol közben semmire a cselekményen kívül.
Janka nevével, és az Emma-trilógiával először utazás közben találkoztam, mikor még Budapesten laktam, a kék metrón. „Békebeli" a történet, hirdette az óriásplakát. Vonzott is, meg valahogy tartottam is attól, hogy három könyvet vegyek egyszerre egy számomra akkor még ismeretlen írótól (mert a Potter első részének első olvasása után megfogadtam, ha valami sorozat, akkor az összes kaphatót megveszem belőle egyszerre, ne legyen olyan, hogy éjjel van, remegek a folytatásért, és NINCS a kezemben). Váratott magára a tett, egészen addig a napig, amikor fölmondtam az akkori munkahelyemen. Beviharzottam trolival a Pozsonyi útra, az Ulpius boltba, és kisebb vérengzést rendeztem a polcokon.
Fábián Janka karácsonyi rövid e-története három testvérről, 1890. decemberéből. A három lány Ida, Irén és Joli átlagos nővérek, mindannyian odavannak az ünnepekért, reménykedve várják a havat, s jókat korcsolyáznak a városligeti műjégen. A két nagyobb lány el van már jegyezve, de Jolit a kissé még szeleburdi, szabályokkal hadi lábon álló lányt nem hozza lázba a házasodás, nem vágyik még romantikus kapcsolatra egészen addig, míg meg nem ismerkedik Tóth Edével a vidéki tanítóval, aki hamar belopja magát a szívébe.
Fábián Janka könyveivel két évvel ezelőtt, édesanyám révén ismerkedtem meg, aki a balatoni nyaralásra hozta magával az Emma-trilógiát. Csak belelapoztam az első kötetbe és nem volt megállás, letenni sem tudtam. Anyukámmal felváltva adogattuk egymásnak a könyveket, egy hét leforgása alatt mind a három kötetet elolvastuk. Azóta az írónő minden könyvét olvastam, ami csak a kezem ügyébe került, a legújabb pedig a Lotti öröksége volt. Kíváncsian vártam, milyen lesz a „Lotti”, ami az ismertetője alapján egy eddig számomra kevésbé ismert korba repített el, hiszen a történelem órákon kívül nem sokszor találkoztam a 18-19. század fordulójának hazai vonatkozásaival.
Virágszál. A nagymamám is szokott így szólítani: "Virágszálam" vagy csak egyszerűen "Virágom". Eszembe jut a sziklán, csöppnyi kis résen előbújó vadvirág is. Nem a színével, illatával, csupán egyszerűségével hódít. Metaforikus cím, a romantikát, mint stílusirányzatot idézi. Akkor volt jellemző, hogy virágomnak, rózsámnak szólították kedvesüket a költők, írók. Fábián Jankára eddig ez a fajta címadás nem volt jellemző. Mindig meg tud lepni minket olvasókat valamivel!
Ezt a könyvet különleges, nem épp hagyományos úton szereztem meg. Elmaradt a könyvesbolti séta, az izgatott nézelődés a polcok között. Nem pörgettem át a lapjait, hogy érezzem a frissen nyomott könyv finom illatát. Valamint nem tudtam előre beleolvasni, hogy eldöntsem, szeretném-e a saját polcomra.
Egy közösségi oldalon hirdetett játékot Fábián Janka, az akkor megjelent Lotti öröksége kötet kapcsán. Ha jól emlékszem hárman részesültünk abban a szerencsében, hogy egy-egy dedikált példány tulajdonosaivá lettünk.
Egy XX. századi családregény
"Nehéz tisztességesnek maradni, de néha még nehezebb tisztességtelennek lenni."
Emma trilógia első része még könnyedebb romantikus volt, de aztán jött az első, majd a második világháború és úgy vált egyre komorabbá a történet. 3. rész számomra végig nagyon nyomasztó volt. Egyáltalán nem éreztem, hogy egy rózsaszín romantikus lányregényt olvasnék, ezt nem is bántam. Így tökéletes a könyv, ettől lett életszerű az egész.
Rendeld meg az 
Utolsó hozzászólások