FIGYELEM, CSELEKMÉNY LEÍRÁST TARTALMAZ!
,,...mindenkiben benne lakozik valami vad és törvényszegő fajtája a vágynak, még bennünk is, akik látszatra nagyon mértékletesek vagyunk: álmainkban mutatkozik ez meg világosan.”
(Szókratész)
A paranormál-romantika királynőjének nevezett Kresley Cole Vámpíréhség című könyvével lopta be magát a magyar olvasóközönség szívébe. A legtöbb hasonló sorozat, idővel unalmassá válik, elcsépelt gesztusok, mondatok bukkannak fel, azonban ebben az esetben nem beszélhetünk erről. Hiszen úgy ülteti le maga elé az olvasót, hogy az nem is gondol közben semmire a cselekményen kívül.
A Halhatatlanok Alkonyat Után sorozat első kötetében megismerhetjük a legkarakteresebb férfi főszereplőt, akit csak ki lehet találni,hiszen karakteres, kellőképpen erőszakos, akaratos, és szexi valamint egy törékeny, de annál bátrabb nőt. Emmaline vámpír, mindannak a megtestesítője, amit a vérfarkas Lachlain gyűlöl. A férfi átoknak éli meg, mikor az illatát követve rátalál a lányra. Mégsem képes őt elengedni. Kezdetben még csak szexuális vágyaira gondol, illetve Emma ilyesfajta ,,használatára”, ám, ahogy több időt töltenek együtt, annál inkább erősödik az az ősi kapocs, ami a kezdetektől jelen van.
Lachlain skót akcentusa, Emma nyíltsága, és szókimondósága ad egyfajta karaktert ennek a kötetnek. Az apróságok azok, amik szerethetővé tesznek egy regényt. Mint mikor Lachlain rácsodálkozik Emma színes körmeire, ahogy féltékenységi roham tör rá a nő falatnyi felsőjétől, mikor Emma ugyanebből az indokból elver egy vérfarkaslányt...
A könyv nem hanyagolja a fordulatokat. Baleset baleset hátán, veszély veszélyt érve következik. Persze feljön központi témaként a szexualitás. Már az első fejezet után érezni lehet, hogy nem lesz ,,szende-sztori”. Lachlain túl sokáig várta a neki rendelt nőt, Emma pedig túl tapasztalatlan, tehát egyértelműen rengeteg konfliktushoz vezet.
A másik kulcskérdés Emma származása. Félig valkűr, félig vámpír, de természetesen vért iszik. A villámok mellé hatalmas erő, és halhatatlanság társul, az anya ismert, de az apa kiléte egészen a könyv néhány utolsó fejezetéig titok marad számunkra, amikor is kiderül, hogy Emma apja nem más, mint Lachlain ősellensége Demestriu , aki évszázadokra katakombába zárta. Csak Emma illatának köszönhetően volt a vérfarkasnak annyi ereje, hogy szabadulni tudjon.
A könyv befejezése igazából azért jó, mert senki nem marad benne negatív szereplő. A ,,főellenség” alias Apa szíve megenyhül, mikor a lánya ,,elősegíti” a haláltusáját. Kicsit szívszorító, kicsit kedves...
Előre lehet sejteni a könyv végén, hogy Emmáéknak talán gyereke lesz később, és igazából azok, akik ezt a kötetet elolvassák, utána is szeretnék tudni, mi van a párral. Hogyan élnek, mi történik velük, mennyire tudnak boldogulni... És milyen a jó regény, ha nem pont ilyen? Hiszen ez a lényeg... A kíváncsiság felkeltése, és megtartása....
Könyv az Ulpius-ház webshopban
Viktória blogja: kvkozi.blogspot.hu
Utolsó hozzászólások