Fábián Janka könyveivel két évvel ezelőtt, édesanyám révén ismerkedtem meg, aki a balatoni nyaralásra hozta magával az Emma-trilógiát. Csak belelapoztam az első kötetbe és nem volt megállás, letenni sem tudtam. Anyukámmal felváltva adogattuk egymásnak a könyveket, egy hét leforgása alatt mind a három kötetet elolvastuk. Azóta az írónő minden könyvét olvastam, ami csak a kezem ügyébe került, a legújabb pedig a Lotti öröksége volt. Kíváncsian vártam, milyen lesz a „Lotti”, ami az ismertetője alapján egy eddig számomra kevésbé ismert korba repített el, hiszen a történelem órákon kívül nem sokszor találkoztam a 18-19. század fordulójának hazai vonatkozásaival.
A könyvet tegnap éjjel fejeztem be, és már most hiányzik a légkör, amit olvasás közben teremtett. A cselekmény során szinte együtt éltem a szereplőkkel; Lotti és Lőrinc mester is, akik a történet főszereplői, nagyon jól eltalált karakterek. Megvan a maguk bája és hibája, emberiek és ezért nagyon szerethetőek. Bár Lotti csak a regény második felében jelenik meg aktív szereplőként, végig tudni lehet, hogy mindenki szorosan kötődik a jövőbeni életéhez, és ezáltal teljesedik ki a címben szereplő örökség. Lotti testi hibája ellenére is energikus, okos és bátor lány, aki inspirálóan hat az emberre. Lőrinc mester mellett pedig egy olyan különleges tudásra tesz szert, amelynek révén nem csak másoknak segít, hanem a regény végére saját boldogságára is rátalál.
Azt már szinte felesleges is kiemelni, hogy az írónő ebben a könyvben is kitűnő érzéssel, korhűen ábrázolta a történéseket, nagyszerűen beleszőve a valóságba a kitalált cselekményt. Ez a könyv talán annyiban különbözik az eddigiektől, hogy erőteljesebben jelenik meg benne a történelmi-politikai szál, amit én egyáltalán nem bántam. Izgalmas volt belekeveredni a századforduló hazai ellenállásába és megismerni milyen hatással volt Martinovics Ignác és követőinek összeesküvése és annak következményei a kor hatalmi és szellemi vezéreire és környezetükre. A háborús fejezeteket olvasva, ahol Lotti és Lőrinc mester szemszögéből kísérhetjük végig a fronton zajló cselekményt, pedig úgy éreztem, mintha én is velük élném végig a csata történéseit.
Eddig az Emma szerelmét tartottam a kedvenc könyvemnek az írónőtől, de a Lotti öröksége versenybe szállt vele; Lotti minden bizonnyal a kedvenc szereplőmmé vált. Összességében egy fantasztikusan megírt, izgalmas történetet olvashattam el, amit soha nem fogok elfelejteni. Gratulálok a könyvhöz, remélem még sok ehhez hasonlót olvashatunk!
Könyv az Ulpius-ház webshopban
Utolsó hozzászólások