Ulpius-ház könyvek

„Rosamunde Pilcher a szív és lélek írónője!”
Valóban. Ezek nem csupán vásárlóhívogató szavak, nem pusztán egy szlogen, melynek segítségével több a megvásárolt példányszám. Rosamunde Pilcher világa különleges: a skóciai táj, amit leír, szinte festő ecsetje után kiált, a tengeri szél hatására mintha felfrissülnénk olvasás közben. Pilcher világa mentes minden erőszaktól: nincs fegyverropogás, verekedés, bűncselekmény, csupán az egyszerű emberek a hétköznapi problémáikkal, megfűszerezve némi izgalommal és sorsfordító eseménnyel.
Az Ikrek jegyében című kötete régi témát dolgoz fel, ami elsőre lerágott csontnak tűnik. Egy ikerpár, melynek tagjait csecsemő korukban szétválasztották, s felnőtt korukban találkoznak. Aztán a szokásos helycsere, végül az egyre bonyolódó események. De mindeközben feltárul előttünk számos ember sorsa: a feleségé, akit megcsalnak, a doktoré, aki elvesztette nejét, és az ikertestvéré, aki, hogy tovább játssza a szerepét, enged a nyomásnak, és még több hazugságba keveredik.

Az Alvilág Uraiból csak az első három részt olvastam, de eddig ez volt a kedvencem. Nagyon jó volt ez a könyv, egy nap alatt kiolvastam.
Mindegyik Alvilági Úrba valamilyen szinten beleszerettem (és szerintem ezzel nem csak én vagyok így), de mégis Lucien a kedvencem. Ő a vezére az Alvilág Urainak, akik Budapesten élnek. Lehet azért ő a kedvencem, mert a hasonlít a természetünk, és az érzéseink is dolgokkal kapcsolatban.
Örültem, amikor az első részben azt olvastam, hogy Budapesten, vagyis leginkább annak, hogy Magyarországon játszódik. Végre van még egy olyan külföldi író, aki tudja, hol van Magyarország, és, hogy a fővárosa nem Bukarest, hanem Budapest.
Ebben a részben, már nem csak Budapesten vagyunk, hanem más helyre is eljutunk, amit rendesen lehet követni, és nem zavarodunk bele.
Amikor kivételesen nem megölni akarják egymást Anja és Lucien nagyon szenvedélyes, és vad tud lenni. Szívesen lettem volna Anja helyében, amikor csókolóztak, vagy kicsit továbbmentek a csókolózásnál.
Ismét egy új, és izgalmas igaz szerelmet ismerhetünk meg.

Pap Katalin Mária írása

A könyv az ulpiushaz.hu-n.

A történet főszereplője Catherine Morland, egy 17 éves lány, aki népes családja köréből a család gazdagabb barátainak köszönhetően Bathba utazik. Mr és Mrs Allen már idősebb házaspár, akik magukkal viszik a 17 éves Catherinet. Mrs Allen elég unalmas asszony, folyton csak egy-két megállapítást ismételget :) Catherinenek viszont nem szegi kedvét az unalmas társaság és hamarosan megismerkedik Henry Tilneyvel, és Mrs Allen régi ismerőseivel a Thorpe családdal. Tilney és a Thorpe család fiataljai már kellő izgalmat hoznak Catherine életébe. Szerelmes lesz, barátokat szerez, és ellátogat egy igazi klastromba, ahol a Tilney család él. Mivel elég gazdag a képzelete - hála a korabeli regényeknek - ezért nagy reményekkel indul a Northanger klastromba, de később ez a regényesség kellemetlen helyzetbe hozza :)

"Bosszú melegen tálalva..."

Agatha Raisin egy ötvenes, személyes érvényesülése érdekében tisztességtelen eszközök felhasználásától sem visszariadó, közel sem kedvességéről híres nő. Eladja reklámcégét, és elköltözik a londoni forgatagból álmai falujába, a festői Cotswoldsba.
Hamarosan kiderül számára, hogy a falusi nyugodt élet borzasztó unalmas; a beilleszkedés sem megy valami fényesen. Egyetlen célja van: meg kell nyernie a helyi pitesütő versenyt, és talán az emberek elismerik őt. Ám Agathának fogalma sincs a konyhaművészetről, sütni-főzni egyáltalán nem tud. Felutazik Londonba, és vesz egy kész spenótpitét egy cukrászdában, melyet sajátjaként nevez be a versenyen. Bár nem ő győz, a zsűri elnöke mégis hazaviszi a pitét, megeszi, majd másnap reggel a bejárónő holtan találja.
A rendőrség balesetként zárja le az ügyet, mivel kiderül, a pite töltelékébe ökörátka, egy rendkívül mérgező növény került, s megtudják, hogy a süteményt egy cukrászda készítette.

Sokat gondolkoztam már azon, mi teszi letehetetlenné az adott könyvet, már az első sorok elolvasása után. Soha nem sikerült még megfogalmazni a titkot. Azt hiszem, ez minden könyv, és minden olvasó esetében más, és más. Minden esetre Jeaniene Frostnak meg van az a tehetsége, hogy rögtön megragadja az olvasó figyelmét, hogy utána már el se engedje, egészen a történet végéig.

Nem szokványos vámpírtörténet, nem szokványos főhősökkel. Adott egy bosszúra éhes női, és egy saját fajtájára vadászó férfi főszereplő. Természetesen borítékolható a kettőjük között kibontakozó szerelmi viszony, ám minden előreláthatósága ellenére, a romantikus szál bőven okoz meglepetéseket az olvasó számára. Már ahogy kezdődik, az is megdöbbentő. Csókok helyett eleinte pofonok csattannak, és csak úgy repkednek a sértések, meg a poénok.

Amit a cipőkről tudni kell, mert AKAROM azt a cipőt!

„Diamonds are a girl’s best friend”. Paola Jacobbi olasz divatszakértő és újságíró, a Vanity Fair szakértője vitatkozik Marilyn Monroe-val, mert ő cipőket tekinti a nők legjobb barátjának.

Igaza van. Egy cipő messze nem olyan alakfüggő darab, mint egy ruha. Bárki kortól, alkattól és alaktól függetlenül belebújhat a kiválasztott kedvencbe, és máris szexinek, kifinomultnak vagy éppen sportosnak érezheti magát. Paola Jacobbi pontosan a lábbeli ezen különlegességét mutatja be, hogy olyan stíluseszköz, amely megvalósíthatja álmainkat. Általa lehetünk bárkik, bárhol, bármikor – à la Csízmás Kandúr és persze Hamupipőke. Éppen ezért a könyv nem regény, hanem szellemes cipőtörténet Aphroditétól Carrie Bradshaw-ig, szociológiai értekezés a mokaszinimádó háziasszonyoktól a fetisiszta vörös cipő mániákusokig, és főleg bölcs tanácsokat osztogató iromány a Föld összes nőnemű lénye számára. Ideje megtanulni, hogyan lehet divatos a szinte mindenkinek rosszul álló Mary Jane vagy a nyaktörésre alkalmas tűsarok, hogy mit árul el viselőjéről a balerinacipő, a mokaszin, esetleg a szandál, illetve hogy mire érdemes figyelni a sarok- és formakavalkádban.

Adott egy merész húzás, miszerint egy hatvanas nő felad egy hirdetést. "Mielőtt hatvanhét esztendős leszek, szeretnék sokat szexelni..." Jane Juskának, a könyv szerzőjének gyakorlatilag ez volt az egyetlen eredeti ötlete, az ezt követő események már annyira nem izgalmasak. Az történik, amire egy hirdetés után számítani lehet: csalódások, izgalmak, szex, szerelem. No meg némi irodalom, némi utazás. Bár nincs meghökkentő fordulat, sem olyan újdonság, amit eddig ne tudtunk volna - akár a saját életünkből -, remekül el lehet szórakozni ezen az ideális nyári olvasmányon. Könnyed, ironikus, légies. Se nem több, se nem kevesebb.
Viszont... amikor befejezed az utolsó oldalt, elmerengsz. Vajon te mit tennél a hatvanas éveidben, ha az a fajta vagy, aki nem elégszik meg a szexmentes nyugdíjas évekkel. Vajon hogyan fogod megélni majd ebben a korban mindazt, amit Jane Juska is szeretett volna.

 Csajkovszky Krisztina írása

A könyv az ulpiushaz.hu-n.

Néhány hónappal ezelőtt a szüleim hálószobájának könyvespolcán kutakodva, valami olvasmányért, akadtam rá Madeleine Wickham írói álnevén Sophie Kinsella: A boltkóros naplója című regényére, még a 2002-es Ulpius-ház által kiadott példányára.

A Touchstone pictures által készített film után, még nagyobb kedvel kezdtem hozzá az olvasáshoz, hisz tudtam, hogy mire számíthatok, s Fejős Éva már megszerettette velem a chick-lit témájú regényeket.

Alig, hogy elkezdtem már arra eszméltem, hogy elfogytak a lapok, és már csak a könyvborító hátuljának belső fehér üres lapját bámulom. Imádtam a könyvet, hihetetlenül pörgős volt, emellett szórakoztató és humoros, néhol itt-ott szomorkásabb, de leszámítva mindvégig vidámság jellemezte a kötetet.

A könyvet egy barátnőmtől kaptam azzal a mondattal, hogy „nagyon érdekes”. Mikor nekivágtam még nem sejtettem, mennyire igaza lesz.  Már a borítón lévő tartalom is felkeltette az érdeklődésem, de igazából nem tudom miért, mert a krimikért annyira nem vagyok oda, az pedig teljesen úgy akarta bemutatni a könyvet, mintha a főgondolata a barátnőgyilkosság lenne.

Elárulom, hogy a könyv több mint egy gyilkosság körülményeinek a felderítése, több mint a gyilkos megtalálása, nevezhetnénk az egészet életműnek. A középpontban egy nő áll, a neve Laura Branningan, akiről azt hiszik leszúrta  a legjobb barátnőjét. 5 évet ül börtönben, mikor végre jön valaki, aki feltárja életének minden apró titkát és kideríti, hogy nem ő a gyilkos. Véleményem szerint ez egy csodásan megszerkesztett irodalmi alkotás, rég nem olvastam ilyen jó könyvet. Fantasztikus volt, ahogy elénk tárul Laura élete részleteiben.

Egy békebeli romantikus családregény. Tulajdonképpen már ez az ajánlás is mutatja tömören a könyv irányát, stílusát. Az Emma szerelme Fábián Janka Emma-trilógiájának első kötete, mely a címszereplő leányzó életét kíséri végig tizenhárom éves korától kisgyermekes fiatalasszony koráig. A regényből persze megismerhetjük Emma családját és kalandos életüket is, a háttérben egy súlyos családi titokkal, mely meghatározza a jelen történéseit is.

A regény nem csak a képzeletbeli cselekmény miatt érdekes, hanem a valós történelmi események ábrázolása miatt is. Az írónő a valósághoz híven mutatja be a család életének hátteréül szolgáló, és azt alakító huszadik századi történéseket a millenniumtól az első világháborún át a Horthy-korszak kezdetéig.

Az Emma szerelmében mégis elsősorban az érzelmek dominálnak – legalábbis számomra - , de ne gondoljuk, hogy a könyv egy tipikus szerelmes regény.  Ugyanolyan fontos szerepet kapnak az egyéb családi kapcsolatok, a barátság és a haza iránti szeretet is.

Hol húzódik a határ a természetes emberi reakciók, és az elmebeteg tettek között? Honnan tudhatnánk, hogy miközben gyanútlanul éljük a szürke, átlagos hétköznapokat, a háttérben nem indul meg egy folyamat, amely során átalakulunk valami egészen mássá, mint amik lenni szeretnénk? Vagy aminek szabad lenni? A LoveClub ezeket a kérdéseket teszi fel az olvasónak, végigkalauzolva bennünket egy hátborzongató történeten...

A könyv cselekménye nem innovatív, az alaptörténet szinte sablonos: akad egy ambiciózus újságíró palánta, akihez házhoz jön a címlapsztori, és kapunk egy kisebbrendűségi érzésekkel küszködő fiút, aki szexuális aberrációját egy közösségi oldalról felszedett, labilis lelkiállapotú lányokon éli ki, majd segítőtársa asszisztenciája mellett megkínozza, és megöli áldozatait. A regény különlegessége a zseniális karakterábrázolásban és a koordinátákban keresendő.

Kitűnő olvasmány, ha eleged van a mindennapok formaságaiból, és egy másik világba szeretnél kalandozni. Egy olyan világban, ahol újra életre kelnek az Olümposz istenei, és pillanatok alatt a nimfák és halhatatlanok között találod magad. Lélegzetvisszafojtva követheted a véres harcokat, összeesküvéseket; részese lehetsz egy földöntúli szenvedéllyel túlfűtött románcnak, erotikának; átélheted a rabszolgasors fájdalmait, a megvetettséget, és tanúja lehetsz a hányattatások ellenére is beteljesülő szerelemnek. Ha esős napokon forró izgalmakat szeretnél találni egy könyvben, vagy meleg, nyári napokon szeretnél elkalandozni egy ismeretlen, kalandokkal teli világba, akkor Zarek és Astrid története pontosan Neked való. Ha van elég bátorságod, akkor légy Te is részese egy ördögi táncnak.

Jenei Dóra írása

A könyv az ulpiushaz.hu-n

Minden volt benne. Először is könyvek, könyvek és könyvek. Írók és írni akarók. Nők és férfiak. Kaland,
misztikum, víziók és akció. Kibogozhatatlan szálak. Sötétség és fény, zsúfolt utcák, fullasztó meleg és
dermesztő hideg. Szegénység és pompa. Humor, mosoly és sírás. Elmés beszélgetések, eszmefuttatások.
Sok hulla és gyilkosság, de nem vészes.
Bár több, mint 600 oldal, de letehetetlen. Lehet rajta fanyalogni, hogy Zafón azt sem tudta igazán mit is
akar a történettel és igazán semmi sem egyértelmű, de mégis magával ragadott. A könyv vége kész
varázslat. Nincs megoldás. Az olvasó fantáziájára van bízva, hogy mit is jelent számára az utolsó kép,
jelenet, amit sikerült kicsit elhomályosult szemmel olvasnom.

Amikor elegünk van a világ monoton folyamatosan zümmögő zajából, az emberek rosszakaratából, és legfőképpen magunkból, érdemes elővenni Gilbert „asszony” kötetét. Egyrészt mert meglátjuk, hogy minden mély katymaszból van kivezető út, és, hogy nem biztos, hogy mi cipeljük egyedül a Világ terhét, vannak akikre nagyobb súlyokat pakoltak, görnyedtebben állnak mellettünk, és mégsem adják fel.
A könyv-és egyben a film- kapcsán is aktuális, és találó a mondás miszerint „Segíts magadon, az Isten is megsegít.”. Hiszen főhős írónőnk azért indul el kontinenseket átívelő útjára, hogy kisegítse magát élete nyomorából, és közben megtalálja Istent. Aki lehet, hogy nem is olyan elérhetetlen? Talán nagyon is közel van hozzánk? Lehet, hogy magunkban hordjuk, csak meg kell találnunk, hol is szunyókál? Mindezen kérdésekre ad választ a könyv, (vagy legalábbis megpróbál).

Múltkori filmszemlémben nem számoltam be az Ízek, imák, szerelmek című alkotásról. Természetesen mindezt okkal mulasztottam. Először ugyanis megragadott Olaszország, pontosabban Róma, amiért oda meg vissza vagyok. Utána elvarázsolt a spirituális keleti varázs, majd a buja Bali andalító dallamai, szó szerint. Bebel Gilberto a filmnek köszönhetően kedvencemmé vált, és azóta bőszen hallgatok tőle mást is mint a Samba Da Bencao–t. De a többi aláfestő melódia is megragadott, szó mi szó, ritkán válogatnak mostanában össze jó zenét a filmek alá. Majd a könyvtárba bandukolva megláttam a könyvet, és mivel a filmet többször is megnéztem –amivel majdnem szélütést okoztam a könyvtárosunknak, aki a filmet is alig bírta végignézni egyszer, nemhogy a könyvet a kezébe vegye pöcsételésen kívül- úgy gondoltam nekem se árt egy kis önismereti felfedezőút minta. Nosza, hát essünk neki.

Egy könyvesbolt polcai között kutatva bukkantam rá fejős Éva harmadik könyvére. Valami könnyed olvasmányt kerestem a nyári szünidőm kitöltésére, valami olyat, amit ha a kezembe veszek, szívesen olvasok. Aztán a tömérdeknyi könyv között megakadt a szemem a Vénusz lakók mindennapjain. Bár féltem, hogy a férfiként annyira ez a chick-lit világ nem fog megragadni, de tévedtem. Egy délután alatt átrágtam magam rajta.

Az írónő mindvégig pörgeti a szálakat, tudja mikor csigázza fel az olvasó érdeklődését, nem voltak benne unalmas részek, mert mindig volt valami ami felrázta a történéseket, így letehetetlenné vált a könyv számomra.