Minden volt benne. Először is könyvek, könyvek és könyvek. Írók és írni akarók. Nők és férfiak. Kaland,
misztikum, víziók és akció. Kibogozhatatlan szálak. Sötétség és fény, zsúfolt utcák, fullasztó meleg és
dermesztő hideg. Szegénység és pompa. Humor, mosoly és sírás. Elmés beszélgetések, eszmefuttatások.
Sok hulla és gyilkosság, de nem vészes.
Bár több, mint 600 oldal, de letehetetlen. Lehet rajta fanyalogni, hogy Zafón azt sem tudta igazán mit is
akar a történettel és igazán semmi sem egyértelmű, de mégis magával ragadott. A könyv vége kész
varázslat. Nincs megoldás. Az olvasó fantáziájára van bízva, hogy mit is jelent számára az utolsó kép,
jelenet, amit sikerült kicsit elhomályosult szemmel olvasnom.
Gyönyörű, szívet facsaró vég.
Idézetek:
"Ahogy átléptem a könyvesbolt küszöbét, mélyet szippantottam a papír varázslatos illatából, amelyet
különös módon még senki sem próbált parfümösszelencébe zárni."
"Az ember végül azzá változik, amit a szeretteinek szemében lát."
"Kiderül, hogy az idiotizmus előrehaladottabb fázisaiban az ideológiák túlhajszolása pótolja a hiányzó
ideákat."
"Az ember azért hisz, amiért levegőt vesz: mert életben akar maradni."
"... és megkockáztattunk egy beszélgetést, ami bármiről szólhatott, csak a kettőnk közelségéről nem,
mert azt annyira letagadtuk, hogy szinte égetett."
"– Pocsékul néz ki! – állapította meg
– Az emésztésem – feleltem.
– Mi feküdte meg a gyomrát?
– A valóság.
– Akkor tessen a sor végére állni – vetette oda.
Nincs semmi az életben, amiről ne tudnánk, mielőtt elkezdődne."
"Hinni vagy nem hinni gyáva magatartás. Az ember tud vagy nem tud, kész."
"Semmi fontosat nem tanulunk az életben, csak emlékezünk."
"Nincs labirintus Minótaurosz nélkül..."
"Azt hisszük, a dalszöveget értjük, de ami elhiteti velünk, vagy nem hiteti el, az a muzsika."
"Apám is megmondta, Isten nyugosztalja, hogy amint a nőket írni-olvasni engedik, félrecsúszik a világ."
"... ha egy nő valakit lükének tart, akkor semmi kétség, hogy élesre töltötte a nemi mirigyeit."
"Ne legyen már prűd, egymás közt vagyunk, és tudjuk, hogy a férfiember a hiányzó láncszem a cápa és a
disznó között."
"...valami furcsa oknál fogva több száz év során oda juttatott bennünket az úgynevezett civilizáció, hogy a
férfiember nem simulhat a nőhöz az utcasarkon, és nem is kérheti feleségül csak úgy. Először udvarolni
kell."
"Nem kedvelem a telefont. Jobb, ha a szemébe nézhetek annak, aki beszél hozzám, és ő is lát engem."
"Milyen érdekes, hogy az ember olyan könnyen kiönti a szívét egy darab papírnak, miközben szemtől
szemben megszólalni sem mer."
Bágyi Noémi írása
A könyv az ulpiushaz.hu-n.
Utolsó hozzászólások