Néhány hónappal ezelőtt a szüleim hálószobájának könyvespolcán kutakodva, valami olvasmányért, akadtam rá Madeleine Wickham írói álnevén Sophie Kinsella: A boltkóros naplója című regényére, még a 2002-es Ulpius-ház által kiadott példányára.

A Touchstone pictures által készített film után, még nagyobb kedvel kezdtem hozzá az olvasáshoz, hisz tudtam, hogy mire számíthatok, s Fejős Éva már megszerettette velem a chick-lit témájú regényeket.

Alig, hogy elkezdtem már arra eszméltem, hogy elfogytak a lapok, és már csak a könyvborító hátuljának belső fehér üres lapját bámulom. Imádtam a könyvet, hihetetlenül pörgős volt, emellett szórakoztató és humoros, néhol itt-ott szomorkásabb, de leszámítva mindvégig vidámság jellemezte a kötetet.

Együtt lehet érezni a főhősnő problémáival, mikor vidám mi is vidámnak érezzük magunkat, mikor szomorú a mi hangulatunk is megereszkedik, ha bosszankodik, mi is vele együtt bosszankodunk. Egy olyan világba kalauzol el minket a regény szerzője, ami tele van csillogással, szerelemmel és megannyi ruhadarabbal, szülői civakodással, humorral, és életre szóló barátságokkal.

A csetlő-botló Bloomwood  kisasszony története máig hű a korhoz, hisz még ember él a földön, biztos lesznek szenvedélybeteg vásárlók, akik csak akkor érzik jó magukat, ha egy újabb tárgy, ruhanemű ékesíti a zsúfolásig teli tárházukat.

A kötet olvasmányos, nem túl hosszú, de így is bárki számára jelenthet édes kikapcsolódást esetleg egy forró nyári délután a medence partján, vagy épp otthon mikor a nyugágyban vagy a kanapén pihenünk.

Blaskó Levente írása

A könyv az ulpiushaz.hu-n.