Szólhatnék egyedül a Family Guy-rajongókhoz, kik már megtalálták halványlila dunsztjukat arról, ki is az a Stewie Griffin, de azért én mégis bevonnám azokat is, akik még csak keresgélik. A Seth MacFarlane-féle televíziós sorozat bizonyára sokak tévéképernyőjén feltűnt már, s ugyanannyian legalább láttak is belőle egy teljes epizódot. Tovább vinném merészen a gondolatot, s kijelenteném, hogy akik egy epizódot láttak belőle, azok megnéztek még egyet, s aztán az egészet. Persze az sem gond, ha fogalmad sincs, miről szól az animációs sorozatfilm, akkor is van, mit élvezni ebben a könyvben.
Stewie Griffin, a pelenkás csecsemő egyévesen már olyan zsenialitásra tett szert az általa elolvasott tekintélyes mennyiségű könyv révén, hogy azt sok felnőtt megirigyelné. Már a sorozatban megismertük jól kiforrott véleményét bármiről, ami az útjába kerül, s annak olyan választékos nyelvezettel megfogalmazott stílusban ad hangot, hogy enyhén nyitott réssel az ajkak között kényszerülünk megbámulni azt. S nem szégyellem bevallani azt sem, hogy helyenként gondolatainak újraolvasására kényszerültem, mert fennkölt hangnemben megidézett agymenései meghaladtak engem.
Felmerül a kérdés, hogy ez most akkor mi az isten haragja? Elárulom hát. Ez Stewie felgyűlt haragja jól elhatárolható fejezetekbe szedve, a hozzá tartozó minimalista, mégis profi illusztrációkkal, amik elhagyhatatlanok egy animációs sorozatfilm főhőséről íródott könyvben. A csecsemő kifejti véleményét a családjáról, ezzel egy időben megfogalmazza érveit, melyek szerint egészen biztosan örökbe fogadták, kétoldalú nőgyűlöletéről ír, élen az anyjával, Loisszal, megtudjuk mi a probléma a mai fiatalokkal, a tévécsatornákkal, ismerteti a csecsemő élet nehézségeit, a szülőséggel járó feladatokat az ő szemszögéből, stb. A kis srác világuralomra készül, konkrét tervei vannak a szabadulásra, de egyelőre maradnia kell, hiszen tisztában van vele, hogy ellátásra szorul, pelenkáit nem szívesen cserélné magának.
Az agyzsibbasztó elméletei mellett engem a rajzok is meggyőztek, olyannyira, hogy ha nem lenne gáz ennyi idősen kopírozgatni, kirajzolnám mindegyiket egy gyűjteménybe, időnként elővenném, s csodálkoznék felette. Jó drága annyi szent, de hát olyan mesés, olyan gondosan megszerkesztett, s kettővel több, mint 100 oldal.
Ha egy mondatban kellene jellemeznem ezt a könyvet, akkor a főszereplő mondatát idézném: "Szórványos zsenialitás várható, helyenként végítélet sem kizárt."
Utolsó hozzászólások