A Dumakönyvtár sorozatban nem hányódnak a keményfedeles könyvek, Tóth Szabolcsnak is, Felméri Péternek is, sőt K.A.P.-nak is fontosabb volt a tartalom, mint a külalak. A Kiss Kiss Benk Benk első látásra egy vagány könyv. Felcsigáz, hogy Havas Hendrik ajánlja, hogy rendkívüli történetmesélést ígérnek a hátsó borítón, s hittem D. Major Sándorné, nyúltenyésztő szavainak, így maximális érdeklődéssel csaptam fel a könyvet. Be kell vallanom, hogy a belső borítón végigvonuló csirkelábak kicsit még ráhúztak elfogultságomra a szerző humoristák iránt.
Elkezdve az olvasást, érdeklődésem rezignáltan lankadni kezdett, s irtó gyorsan kellett haladnom, hogy mielőbb elérjek egy poénhoz, ami aztán motivál a továbblapozásban. Szerzőpárosunknak sikerült valahogy a 16. oldalon elkezdeni egy mesét, aminek se teteje, se feneke. Végignyalva a Hogyan született ez a könyv című írást, Havas Hendrik ajánlását, a köszönetnyilvánítást, a használati utasítást, az elő betűt és az előszót én már megpihentem volna. Valami felháborodásszerűt éreztem, hogy hát srácok, ez mi akar lenni? A mesét untam rettentően olvasni, viszont Benk Dénes előadásában például roppantul élveztem volna a színpadon. Lehordtam kicsit mindennek a könyvet, lapozgattam, piszkálgattam, letettem, újra kézbevettem, s csak továbbolvastam. Aztán elértem a szerzőpáros dialógusához, ahol megbeszélik, hogy írnának egy könyvet, de nem tudják, hogy miről. Ekkor már körvonalazódott, hogy ez valami paródia kell, hogy legyen, annak viszont tökéletes. Így zuhant vissza az adrenalin szintem, s olvastam higgadtan, ahogy azt illik.
Túl a mű egyharmadán, rápillantottam az oldalszámra, hogy mégis mennyit olvastam már el, hát 20 perce van a kezemben, s mindjárt felénél tartok, észrevettem, hogy újrakezdődött a számlálás, épp a 15. oldalon járok. Ez megismétlődik még egyszer a harmadik fejezet kezdeténél is. Az első felében egy mesét nyúznak néhol megszakítva Ádám és Dénes dialógusával, a második részben novellákat olvashatunk zéró konklúzióval, a harmadikban pedig versekkel próbálkoznak, mindez kiegészítve a párbeszédeikkel, ahol mindig megtárgyalják, hogy mit írhatnának még, mert az aktuális irka-firka nem elég egy könyvre. Röhejes, hogy tényleg bármilyen jellemtelen lecsót összehordva 200 oldalon át, könyvformában lehet publikálni akárkinek, s egy kis marketinggel értékesíteni is lehet azt. Erre a legkiválóbb paródia ez a könyv.
A két vicces szerző humora természetesen végig vonul az összefüggéstelen történeteken, de nem kell féltenünk rekeszizmainkat a tartós görcstől. Nem mondanám ki egyértelműen, hogy ez egy jó könyv, inkább csak azt, hogy vannak benne klassz részek. Persze, azért megvesszük mi standup és Dumakönyv rajongók, s a magunk módján rajongunk is érte (titkon).
Könyv az Ulpius-ház webshopban
Utolsó hozzászólások