Mostanában majdnem minden ember a Szürke ötven árnyalatáról beszél. Az erotika, a szerelem a se veled, se nélküled kapcsolat. Ezeket hallom legtöbbet a baráti társaságomban. Elolvastam én is, tetszett meg minden. De most egy másik Ulpius könyvről akarok írni.
Számomra ha ilyen kapcsolati könyvről beszélünk, akkor mindenképen a Felolvasó viszi a pálmát. Egyszerű könyv, de mégis hatalmas. A történet lebilincselő. Együtt sírunk és nevetünk a szereplőkkel. Egyszerűen ott vagyok velük. Szorítok azért, hogy menjen nekik a dolog. Hiszen a legjobb az lenne.
Azt gondolom, nem csak egy szerelmi történet ez egész. Ez egy történet a kitartásról, az igaz szeretetről. Arról hogyan képesek az érzések felülemelkedni és hogyan tudja befolyásolni az embert. Lehetett volna segíteni, de a büszkeség, és a féltés erősebb volt. Dráma, és könnyek. Minden a legízlésesebben, a legjobban leírva.
A könyv elolvasása után megnéztem a filmet is. Az viszont csalódás volt. Persze jó volt, de nem azt a hangulatot adta vissza amit reméltem. A könyvben sokkal jobban átjött. Ha tehetitek ne hagyjátok ki és olvassátok el.
Könyv az Ulpius webshopban
Utolsó hozzászólások