"– Tudod, mi a jó könyv? Jó könyv az, amely két sorban vagy kétszáz oldalon rögzít benned egy képet vagy egy frázist, melyet soha életedben nem tudsz többé elfelejteni. Amely új húrt von emlékezeted hangszerére, s ha tíz év múlva megérinted, még mindig azt a hangot adja vissza." Lénárd Sándor: Völgy a világ végén és más történetek
Nem véletlen, hogy Lénárd Sándortól idézek. Ahogy Böszörményi Zoltán könyvének alcíme is mutatja, Lénárd-novellákat olvashatunk. Még ha nem is ismerjük az ihletet adó művet, érezzük, sejtjük miről szólhat, milyen hangulatú lehet. Böszörményi Zoltán bevezet minket egy különleges világba, mely elvarázsol minket. Amennyire hétköznapiak, olyannyira szokatlanok (vagy talán mégsem?) a történetek. Rövid novellák, bennük életek, sorsok. A témaválasztás örök: szerelem, magány, elmúlás, bűn.
Az író huszonegy "kis világot" tár elénk, mintegy ablakot nyit nekünk, hogy betekinthessünk. A fülledt levegő és a történetek hangulata olykor-olykor Marquezt is eszembe juttatja. Más világ ez, más emberekkel és emberséggel. Miért is érintenek meg ezek a kis történetek? Talán, mert hétköznapi emberekről szól, hétköznapi gondokkal, boldogságokkal. Hiszen a mi életünk sem szól másról, mint a szerelemkeresésről, a napi megélhetésről, a gyerekekről, a gyászról. És ez így van jól. Ez a könyv elgondolkodtat, bennünk marad, továbbél bennünk.
Böszörményi Zoltán nagyon "olvasmányosan" ír, de emellett értékesen. A könyvet Részegh Botond nagyszerű illusztrációi teszik még élvezhetőbbé.
Janka Dorka blogja: harpe.freeblog.hu
Utolsó hozzászólások