Az elsőkötetes Rubin Eszter, Barchesz című, hátsózsebben is kényelmesen elférő könyve az ünnepi könyvhét legújabb gasztro-ínyencségeként került a köztudatba. A borító (v)eteti magát, forma és színek könnyen emészthető olvasmányt ígérnek, meglepetésre a könnyed külcsín mélyebb mondanivalót takar.
Egy harapás yiddishe madeleine süti, prousti értelemben vett eat, pray, love – mai pesti zsidó nő öntükrözése, hagyományok és modernitás összefonódása. Vitatható, hogy műfajilag regény vagy sem, receptek tárháza vagy sem. Igen is meg nem is. Ahogyan Weisz és Schwarcz Cecília dédunokái szerpentinen mennek hegynek fel, völgybe le, úgy váltakoznak a műfaji és az idősíkok az emlékezés ízei, illatai nyomán.
A designer és egyben cukrász végzettséggel is rendelkező Rubin Eszter írása egy hosszú lélegzetvétel – posztmodern enteriőr, amelyben generációk és család, szerelem és szenvedély, illatok és pillanatok látszólag szabálytalan sorrendben töltik ki a teret. A cselekmény maga az idő, az összekötő kapocs a zsidóság, mert az egész zsidósdi egy nagy purimi karnevál, csak a purimmal ellentétben a többi ünnepen kötött a témaválasztás.
Rubin Eszter könyvében is kötött a témaválasztás. A nő sorsa, a pesti zsidó nő sorsa fonódik össze a frissen sült kalács illatával. A Teremtés hetedik napja szent, a barhesz (chalá) és a sabatkor fogyasztott ételek, a hal, a bor és a hús gemátriai számértéke szintén hét. Minden tészták titkos hozzávalójának a sabati kalácsnak elkészítése a nőkre vonatkozó három törvény egyike. A barhesz a nőiség megtestesítője, elkészíteni maga a költészet. Radnóti rabbi ajánlása a lényegre tapint, jácár -יצר kettős jelentése Bibliai értelemben fizikai megformálás, Talmudi értelemben a lélek vágyakozása. Kettősség. Édes is sós is a kalácsom. A felnőtt fejjel saját elhatározásából a zsidósághoz és hagyományaihoz visszatért szerző kiengedi a szellemet a palackból, felszakadnak az emlékek, írása könnyű lebegés feketén-fehéren, a többé semmi, a hullámzás, a zöldséges libamell, Erec, mikve, Szináj-hegy és a modern gasztrománia hegynek fel völgynek le útvesztőin.
Az illatpillanatok mögött Weisz Cili, Széfer Anna, Ilonka nagymama, Gottlieb Edit sorsa teljesíti be az íróét, a történet egy, csak a generációk váltakoznak. Nősorsok összefonódása és barhesz tetejére hintett mák - szétszóratás, keserédes fájdalom. Halott barheszek, ötnapos gyerek elvesztésének soha nem múló fájdalma.
Az öntükrözés célja válaszkeresés, hegynek fel völgynek le útkeresés, szerelem, vallás és mindennapi élet közötti harmónia. Vajon tényleg létezik ilyen? A rabbi szerint az ember mindig formálja a lelkét, a lélek az emberét. Jew it yourself!
„Míg nem tanulok meg énekelni, nem vállalok gyereket. Előbb külföldre kell mennem, hogy éljek, igazi életet, ami teljesen más, mint az itthoni posvány, meg kell ismernem a világot, ami izgalmas, ami világ. Ha nem megyek földkörüli hajóútra, depressziós leszek, muszáj vitorláznom, utána téged is elviszlek, majd egyszer, és akkor majd kialakul.
Akkor alijázni fogunk, kimegyünk az Ígéret Földjére, addig ne csináljunk itthon semmit, várom, hogy megérjen rá a helyzet, nem alijázhatok, míg be nem tértem, ahhoz körül kell metéltetni magam, az meg biztos fáj. Előbb megtanulok imádkozni, újabb diplomát kell szereznem, addig halasszuk el a dolgot, amíg le nem teszem a nyelvvizsgát, meg a diákhitel, most itt ez a munka, határidős, addig kibírod. Én is kibírom valahogy, pokoli nehéz tartani magam, hogy elválaszt az élet, de mégis annak ellenére. Hogy soha nem látlak, egy szót sem váltunk, nem lehet, de tudod, hogy csak addig. És akkor el fog jönni, majd utána, majd meglátod, majd meglátom.„
Nagy Gabriella blogja
Utolsó hozzászólások