Ezek az emberek jelenleg is közöttünk élnek. Egyesek meghalnak, eltűnnek, lelépnek az országból, börtönben vannak, de helyükre újak jönnek. Az alvilág körforgása nem áll meg.
Cselekményleírást tartalmaz!
Párszor már láttam a könyves standok polcain ezt a könyvet, de azt gondoltam: itt egy bűnöző, aki ki tudja milyen okból leírja, hogy mit csinált, hogyan élt. Mi újat tudna adni ez a könyv?
Hát nem is adott. Elolvasás után egyből – na jó közben is – Moldova György Bűn az élet c. könyve jutott eszembe. Azt akkor még élvezettel olvastam, de azóta felnőttem és a tinédzserkori naivitást kinőve, már nem jelentett akkora újdonságot ez a könyv.
A szerző (bocsánat, Kántor Alex) egy a sok zsoldosból, aki a dél-szláv háborúból kiszakadva, annak átélt borzalmaival együtt a bűnözést választotta további életének alapjául. Mégis mit csinálhatott volna? Ahogy olvashatjuk is a könyvben, hozzászokott az erőszakhoz, a kiemelkedően magas juttatásokhoz, melyek egyike sem törvényszerű velejárói egy „átlagos” életnek. Hol is lehetne jobban megközelíteni, vagy esetleg túlszárnyalni ezeket, mint az alvilág berkein belül.
Ezt Alex is tudja, ráadásul bátyja már előtte jár ezen a rögös úton. Minden adottsága meg van hozzá. Megfelelő fizikum, némi gógyi (ami azért jelentősen kiemelte a sok hasonszőrű pályatársa közül), gátlástalanság. Talán ennél nem is kell több.
Nincs sok szabály, amit be kell tartson. Ő személy szerint nem gyilkol, és nem húz ujjat a ranglétrán felette állókkal. No, ez nem mindig sikerül, de rátermettségének (és sokszor bátyjának) hála viszonylag jól jön ki ezekből a problémás helyzetekből.
A „karrier” szépen ível felfelé. Sorra kapja a megbízásokat Alex és válogatott csapata, így hamarosan úgy gondolnak rájuk, mint rendkívül eredményes problémamegoldókra. A csapat agya természetesen Alex. Van elég kreatív megoldásuk is néhány esetben. Kár, hogy egyik sem törvényes.
Ahogy lépked a ranglétrán Alex is beleesik abba a hibába (ő is ember), hogy túlbecsüli magát és a pozícióját és belemegy olyan helyzetekbe is, amiből csak nagyon nehezen tud kilábalni.
Az elején még talán egy a sok feltörekvő bűnöző közül. Hogy hol változhatott meg a státusza, vagy hol volt az a pont, ahol végérvényesen elindult abba az irányba, ahonnan semmiképp nincs kiút? Szerintem a Boikó-val történt találkozása, illetve a nála tett látogatása után. Ez az ember egy személyben megtestesít mindent, ami az alvilágot alvilággá teszi. Neki semmi sem számít. Még az emberélet sem. Nők, fegyver, kábítószer, gyilkosság és csak nagy tételben.
Alexnek egyre jobban ment az üzlet. A korábbi védelmi pénzbeszedést részben átterelték hivatalos vonalra egy biztonsági cég létrehozásával; a Boikótól kapott lányok futtatása gyümölcsöző volt. A korábbi lehúzásokból, problémamegoldásokból származó rendszertelen bevételek már a múlté. Bár mellékesként jól jött.
A hétköznapi ember szemével nézve rengeteg pénzt hoztak össze. De…
Ez az élet nem a filléreskedőknek való. Amilyen „könnyen” (mások vérén és verítékén át) megszerezték a pénzt, az olyan gyorsan ki is áramlott a kezükből. A látszatot fent kellett tartani. Ha menőnek tartják, akkor úgy is kell kinézni, viselkedni, fizetni.
Hogy hol lépett a végzetébe vezető ösvényre? Amikor Zolival, a Németországból kitiltott kábítószer kereskedővel állt össze. Bár anyagilag sosem látott magasságokba emelkedik, a crack használatával elvész belőle az, amire többször is utal a történet során. A sajátosan értelmezett becsület, a betyárbecsület. Már nincs tekintettel sem emberre, sem istenre. Fegyverrel jár, amit használ is kábítószeres hallucinációja alkalmával. Bárkibe belerúg, és még a gyilkosságban való részvételtől sem riad vissza. Valószínűleg, ha nem használ drogot, akkor a veszélyérzete figyelmeztette volna, hogy hol van az a határ, amit nem szabad átlépnie. De a drog személyiségformáló hatása megtette a magáét.
Nem is folytatom tovább, mert a történet hihetetlenül mozgalmas; szereplők, helyek, események jönnek, mennek. Csak Alex állandó. Nem lehet bemutatni a könyv keretein kívül a benne zajló igencsak erőszakos eseményeket, melyek meghatározzák a könyv hangulatát.
Egy szó, mely kifejez mindent: felkavaró. Olyan szinten felzaklatja az olvasót, hogy én személy szerint nem kérek belőle többet, főleg azért, mert ez nem kitalált történet. Egyébként izgalmas és magával ragadja az embert. Ha leteszed egy időre a könyvet, alig várod a folytatást, pedig tudat alatt már nem akarsz többet tudni. De mégis, mint egy mazochista rágja magát át lapról-lapra az olvasó és csak a végén döbben rá, hogy nem kellett volna elkezdeni.
Amit nagyon hiányoltam a könyvből, az, amit nem lehet felróni a szerzőnek, mégpedig a stressz. A döntései, cselekedetei, mindennapi élete miatti feszültség, érzelmek, gondolatok bemutatása. Ezeket nehéz leírni, egyáltalán megfogalmazni, de biztos vagyok benne, hogy annak ellenére, hogy lazán kezeli az eseményeket, a leírtnál lényegesen nagyobb, folyamatos feszültségben élt. Ne értsen senki félre. Nem akarom sajnáltatni a szereplőt, csak érzékeltetni, hogy itt szó sincs gengszter-romantikáról, ami milyen izgi lehet. Egyébként pedig ő választotta az útját, menjen is végig rajta.
A könyv külalakra átlagos, kényelmesen olvasható, szellős, imitt-amott, elvétve, található benne hiba. Ha osztályozni kellene, akkor külalak 3, tartalom 5, annak ellenére, hogy nem adott nekem újat. A cselekmény lazán, megtorpanásoktól mentesen jut el a végkifejletig, és nagyon valóságos. Vigyázat csak erős idegzetű, tapasztalt felnőtteknek! FELNŐTTEKNEK!
Az alvilág körforgása nem áll meg. Az alvilág örök.
Kiadó: Ulpiusház
Utolsó hozzászólások