Van olyan érzése néha az embernek, hogy elszalasztott lehetőség déja vu-ja ötlik fel benne. Velem ez történt a fenti könyv olvasása közben. Mindig azt várta, most jön majd a csavar, most jön majd az igazi ábrázolás, az írónő elvisz végre a századelő Budapestjére, az akkori világba, miliőbe. De végig a felszínen maradtunk, pedig piszok jó lett volna lesüllyedni kicsinyét.
Történelmi háttér nélkül nincs jó történelmi megjelenítés. Így aztán belehull a semmibe a Tisza elleni merénylet kísérlet egésze. Pedig ott van a Ház, ami feszültséget teremt. A szereplők, akik sokan vannak és mégis keveset tudunk meg róluk. De nincs feszültség. S ami van az csak arra elég, hogy kellemessé tegye az olvasást, de nem hozza el a legfontosabbat: az érzést, hogy még egyszer el akarom olvasni.
Az a folyamatosság, a mese szövése, ami az Emma könyvekben elbűvölő volt, itt nem jelenik meg. Nincs olyan érzésem, hogy kíváncsi vagyok mi fog történni a szereplőkkel. Nincs olyan érzésem, hogy bármelyikkel is azonosulni tudok. Nincs olyan érzésem, hogy együtt érzek valamelyikkel. Már pedig Fábián Janka tud az érzésekkel bánni, mert ezt már tapasztaltuk.Most nem sikerült. De biztos vagyok, hogy lesz még Emma színvonalú könyve az írónőnek. Biztos vagyok benne és várni fogom.
Schrauf György írása
A könyv az ulpiushaz.hu-n.
Utolsó hozzászólások