Mit lehet írni egy olyan könyvről, ami két hónap alatt 100 ezer példányban fogy el és el is olvassák? Mit lehet írni róla, ha annyira időszerű, hogy akár a már nem létező objektív hírekben is szerepelhetne? Mit lehet írni egy olyan könyvről, amire Frederick Forsyth-ot is csak az irigység kerülgetné?
Köszönjük.
Mindenki, aki eddig nem tudta milyen sebezhető ez a kis ország, mindenki, aki nem tudta, hogyan lopták szanaszét ezt országot, mindenki, aki nem tudta, hogy hány embernek lett zsíros a szája a „birkák” által vérrel-verejtékkel befizetett adóból lopott pénzből, mindenki, aki Nagy Magyarország fóbiában szenved, most megtudthatta alig 4 azaz NÉGY oldalon, hogy mi az igazság, mi a valóság, mi a Magyarok Úristene! Világosan egyszerűen jól megírva. Remekül szerkesztve, folyamatos izgalommal. A feszültség végig ott van. Várom a következő oldalt. A történetet. Az igazságot. Ahogy Karinthy írta: Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!
Sikerült.
Az új rendszer abszolult kritikája. És persze ami egy jó reality krimihez kell, minden megvan benne. A vége kicsit szirupos, túl szép, túl hollywoodi, mert a valóság ennél sokkal rondább lesz, de ilyennek kell lennie. Mert bár sokan összekeverik: ez fikció, sok valóság alappal, az meg a valóság, csupaszon.
Ne ijedjen meg Frei úr! Csak így tovább.
Schrauf György írása
A könyv az ulpiushaz.hu-n.
Utolsó hozzászólások