Tegnap fejeztem be Frei Tamás: A megmentő című regényét, és nagyon nagy hatással volt rám. Először is le kell szögeznem, hogy egyáltalán nem érdekel a politika, nyomaszt a sok hír ezzel kapcsolatban, így nem is vagyok otthon benne. Tényleg csak a legfontosabb dolgokat tudom, vagy amik engem is érintenek. Nagyon vártam már, hogy megvásároljam Frei könyvét, hisz' mint ember nagyon felnézek rá, tetszik amit csinál, ahogyan él, imádtam a riportjait, és rajongok a kávézóiért.
Az Ulpius Kolosy téri boltmegnyitójára mentem, de akkor még nem tudtam melyik könyvet fogom választani. Mikor leemeltem A megmentőt, az eladó srác odajött hozzám, és közölte, hogy ha ezt a könyvet választom, és még maradok egy picit, akkor rögtön dedikáltathatom is a Tamással, ugyanis úton van ide. Önfeledtül örültem, és meg is történt a dedikálás. Így még nagyobb lelkesedéssel kezdtem bele a könyvbe. Az elején kicsit megrémültem, hiszen olyan politikai meg katonai dolgokról volt szó benne, amit egyáltalán nem értettem. Az egyetlen nagy szerencse az volt, hogy Frei úgy írta meg ezt a könyvet, hogy gondolt azokra, akik nincsenek teljesen otthon ebben a témában, és szép lassan, ahogy lapoztam, mindent megértettem, mindent megmagyarázott, mindenre fény derült.
Nagyszerű írói készséggel rendelkezik, szerettem ahogy több szálon futtatta a dolgokat, és mindig néztem, hogy az aktuális fejezetből még hány oldal van, azt sem tudtam Andre-ért vagy Adriennért aggódjak. Minden oldalnál úgy éreztem ott vagyok a helyszínen, hallottam a robbantást, a sikolyokat, éreztem a szelet, a vér szagát. Nem mellesleg pedig nagyon sokat tanultam a könyvből. Az országok kapcsolatáról, a politikáról, a kormányfőkről, a gáztározókról...
Rengeteg könyvet olvasok, de ez benne van a TOP5-ben nálam, és alig várom, hogy elkezdjem a Bankárt.
Dudás Bernadett írása
A könyv az ulpiushaz.hu-n.
Utolsó hozzászólások