Ha valaki fél felvállalni a tényeket, ne írjon életrajzi könyvet. Ám ha úgy ír mint Verebes, akkor írjon. Három szálon fut a cselekmény, ami viszont ezer szállal kötődik egymáshoz. Verebes a saját életéről mesél Pók néven, nagy képűen nagyon intellektuálisan, ahogy szokta, de ha valakinek van mire nagyképűnek lenni, akkor legyen.
Aztán ott van Maya története, ami érdekes és jól megírt, de. Teli van álnéven szereplő személyekkel, akikről a legtöbbször nem tudjuk kik azok.
Persze ki lehet találni , hogy Albán Sanyi az Görög László, de a többiről csak sejtések vannak. A hitelesség hiányzik, hogy megértsük a mozgató rugókat, a cselekmény irányát. Mert nem Mayával, azaz Hernádi Judittal van a probléma.
Nem is az ő életével, ami izgalmas és fordulatos és őszinte. Hiszen Hernádi Judit egy remek színésznő, akinek Soha se mond! C. dalától több magyar férfinak volt erekciója, mint Pamela Anderson szilikon melleitől. Egy olyan egyéniségről, ami oly ritka e hazában. Egy Okos Nőről. Ami még ritkább e hazában. A könyv ezen része is jó, főleg ha tudnánk ki az a Virág, aki Maya lányának az apja. Ez mindenképpen zavaró, főleg abban a részben, ahol a bennfentes színházi dolgokról van szó, amit Verebesnél jobban senki sem tud.
A cselekmény érdekes. Jól megírt. Fordulatos, mert Hernádi élete egyébként is az. De nem ezért ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el, hanem a harmadik szálért. Ahol Verebes remekül ír a 30-as évek magyar színész világáról, az összes nagy magyar színész óriást felvonultatva. Ez a rész zseniális. Ha lennének hasonló kaliberű színészek, akkor nagyon jó film lenne belőle. Ami ezt illeti, ha csak ezt írta volna meg, egy remek könyv lett volna. A másik két szál látszat őszintesége ront a dolgon.
A könyv jó. De a varázs csak megcsillan benne.
A.B. Cee írása
Utolsó hozzászólások