Barátnőm a születésnapomra könyvvel akart meglepni. Mivel tudja, mennyire könyvmoly vagyok, és hogy sok minden megvan, sokféle stílust kedvelek, nem biztos hogy a helyzete nagyon könnyű volt neki. Talpraesett, így az egyik könyváruház eladóját kérdezte, mit tud ajánlani. Felsorolta pár kedvencemet, (Rejtő, Lőrincz L. László, Frei, Vonnegut). Az eladó hölgy azt mondta Csabai Márk Áfi Ramón melójában van mindegyikből egy kicsi.
És valóban így volt. Rejtő humora, Lőrincz papa izgalma, Frei magyar vonala. Talán ez volt a legkiemelkedőbb az egészben. Tipikus hungaricum. A magyar mentalitás, a ravaszság, találékonyság és a sajátságos humor. Mindamellett rengeteg érdekes dolog volt a történetben amihez kedvet kaptam utána olvasni. (gyémánt, Műcsarnok leírás, magyar szokások).
Egy délután alatt elolvastam mert egyszerű, de pörgős mondatok jellemzik. Fenntartja az érdeklődést, és a várjuk a fejleményeket. Közben pedig jegyzeteljük aki a beszólásokat, hogy azt a való életünkben, a haverok körében felhasználhassuk. A könyv és az író engem megvett. Alig várom hogy az előző két kötetét a Csibész naplóját és a Nem tündérmesét újra kiadják. Ott a helye a polcomon.
Egy dolog bosszant azért, hogy lehetséges hogy egy ilyen könyv, egy ilyen stílus nem terjedt még el? Miért nem lehetett hallani róla? Évi több száz könyv elolvasása után azt gondolom van rálátásom arra, mi jó, és kiemelkedő. És az Áfi Ramón meló az jó könyv. A szerző pedig jó író. Nem értem..
Az biztos, most a kötetet odaadtam édesapámnak, olvassa el, nosztalgiázzon egyet. Régóta nem olvas, de bízom benne hogy most vissza fog térni az olvasási kedve.
Olvasd el Te is! Rendeld meg kedvezménnyel az Ulpius-ház webshopjában.
Utolsó hozzászólások