A könyv legelőször egy metró aluljáróban „pillantott le” rám, és örömmel fedeztem fel, hogy végre megjelent egy újabb családregény. A könyvből való idézet pedig egyenesen kíváncsivá tett, így a plakát felfedezése után néhány nappal meg is vásároltam a könyvet és el kezdtem olvasni…és olvasni…napok alatt kiolvastam, és azon vettem észre magamat, hogy alig várom, hogy megjelenjen a folytatás.
Nagyon magával ragadtak a szereplők, és tetszett benne az is, hogy közelebbről – szinte testközelből – megismerkedhettem az akkori történelmi eseményekkel, nem tananyagszerűen. Néha mosolyogtam, néha szomorkodtam, de mindig kiváltott bennem valamilyen érzéseket a történet.
Édesapám – akinek csak nyaralások alkalmával van ideje olvasni – szintén kiolvasta a könyvet az én ajánlásomra napok alatt, munka után a nappaliban üldögélve.
A befejező kötetért (Emma lánya) már szinte „vérre menő” harcot folytattunk, amelyet én nyertem meg, és vihettem magammal a könyvet a nyaralásra. Vajon édesapám miért várta annyira, hogy hazaérjek a nyaralásból?:)
Összegezve: egy nagyon szép családi történetet olvastam, amelyben szintúgy szerepet kapott a szerelem, és a boldogság, mint a tragédia és a fájdalom. Családregény szeretőknek kötelező olvasmány!
Kiss Annamária írása
A könyv az ulpiushaz.hu-n.
Utolsó hozzászólások