Sokat kellett várni a Fekete Tőr Testvériség újabb részére, de megérte. A J. R Ward fantáziájának köszönhető vámpírsorozat újabb darabja is kiválóan kielégítette az igényeimet. Mielőtt azonban dicsérném, el kell mondanom, hogy ez a könyv nem egészen Payne és Manuel szerelméről szólt. Sőt! Mintha V és Jane magánéleti válsága túlságosan is sok szerepet kapott volna. Persze imádom V-t, de ennek a könyvnek az ikertestvéréről kellett volna szólnia. Azonban nem csak ők foglaltak sok helyet, hanem az a bizonyos ifjú nyomozó is, Thomas DelVecchio Jr. Aki olvassa az írónő „Bukott angyalok” című sorozatát már tudja, hogy a szexi, ám „Gyorsan-eljár-a-kezem” nyomozó lesz az egyik főszereplő az Irigységben. Arra jó volt a jelenléte, hogy máris megimádtam, és alig várom a történetét.
Ennyi lett volna a kifogásolni valóm, úgyhogy át is térek a jó dolgokra.
Először is örültem neki, hogy Payne és Manuel nem estek egymásnak, ahogy az jellemző a többi Testvérre. Persze fülledt szex most is volt, de mondjuk úgy, hogy a már kipróbált pároknál. Ők ketten nagyon aranyos páros. Amit levágtak a lódokinál, hát az egyszerűen édes volt. Tökéletes párosítás!
V szexuális szokása… Nos örülök neki, hogy Butch nem úgy elégítette ki a vágyait, hanem egy sokkal egyszerűbb módszert választott.
A másik kellemes csalódás meleg fronton ért. Nem vagyok prűd, de akkor is hálát adtam az Őrzőnek, hogy nem hozta össze Blayt és Qhuinnt egy ágyjelentbe. Hogy a Layla dologból mit hoz ki Ward? Szerintem még ő sem tudja.
Összességében kellemes olvasmány volt. Remélem, soha nem fogy ki az írónő az ihletből, mert ezek a nem hétköznapi vámpírok már az én életem részei is lettek.
Péhl Annamária írása
A könyv az ulpiushaz.hu-n.
Utolsó hozzászólások