Bár a regény alapján, időközben eltelt négy év, nincs valódi törés a történetben. Igaz, Cat az évek alatt „amatőr” vámpírirtóból profi ügynökké avanzsált, ő még mindig ugyanaz a szeleburdi, meggondolatlan, hősködő lány, akit már legelőször megismertünk, és megszerettünk. A humor, a pörgős, akció dús cselekmény, szintén a régi. Bones újra feltűnésével pedig, a javíthatatlan romantikusok kötelező, intravénás szerelemadagja is biztosítva van. Ők ketten mindent ott folytatnak, ahol négy éve abbahagyták. Szóval minden adott egy jó regényhez. Szerelem, erotika, féltékenység, cselszövés, harc, rengeteg poén, izgalom, fordulat bőven. De ez, így megfogalmazva, túl egyszerű, túl sablonos. A „Karó és sírhant” sokkal több ennél, mert az írónőnek sikerült minden hozzávalóból épp annyit adagolnia a könyvbe, amitől igazán szerethetők a hősök, lebilincselő a történet, szórakoztató az egész úgy, ahogy van. Az oldalak észrevétlenül fogynak el, miközben a történet szövése ellenállhatatlanul magával ragad. Egyre több szereplőt ismerünk meg, érdekességek derülnek ki a vámpírok társadalmának szabályairól, és Bones hosszú, Cat nélküli előéletéről, előrevetítve a következő rész bonyodalmait. Csak még egy oldal, és még egy – fogadkozik magában az olvasó, és máris azon kapja magát, hogy a folytatást várja. 
A sorozat második kötete. Az első rész megdöbbentő befejezése után – amiről azt hiszem, bátran mondhatom, hogy nem épp hétköznapi, a romantikus könyvek világában –, nem volt többé megállás. Olvasni kellett tovább.
Berkesné Zombor Anikó írása
A könyv az ulpiushaz.hu-n.
Utolsó hozzászólások