Már nem emlékszem, mi késztetett arra, hogy ezt a könyvet felvegyem a kívánságlistámra. Valószínűleg nagyon kíváncsi voltam, hogy az Ulpius milyen NA könyvvel rukkol elő a romantikus történetek kedvelőinek (a sok erotikus után). Emlékszem milyen izgalommal fogtam a kezembe a Shopline pontban és örültem, mint a majom annak a bizonyosnak, hogy 600 oldal. ;)
Igen, imádom a jó vaskos könyveket, de ez most nem jött be. Talán bennem van a hiba, talán rosszkor találtunk egymásra. Nem tudom, pedig annyi jót olvastam róla, mindenki csak áradozott, de számomra csalódás volt.
Fülszöveg: Kiera és Denny már majd’ két éve járnak. Denny megtestesíti mindazt, amit a lány kíván: gyengéd, kedves, és határtalanul imádja őt. Amikor másik városba költöznek – Denny megkapta álmai állását, Kiera pedig egy kiváló egyetemen tanul tovább –, minden tökéletesnek tűnik. Ám egy nem várt körülmény miatt a párnak el kell válnia.
A magányos, zavart, vigasztalan Kiera a helyi rocksztárban, Kellan Kyle-ban lel támaszra. Eleinte csupán barátként tekint Kellanra, ám a lány magányosságának mélyülésével a kapcsolatuk is egyre elmélyültebbé válik.
Egy este azonban minden megváltozik, és többé már egyikük sem lesz ugyanaz az ember…
Vélemény: A történetet Kiera szemszögéből ismerhetjük meg, a szokásos E/1 személyben. Egyetemista lány, aki 2 éve jár barátjával Dennyvel, aki egy csodás fiú. Legalábbis az olvasónak folyamatosan ez van elültetve a fejébe. Ausztrál, szexis akcentussal, barna bőr, barna haj, kisfiús csábos mosoly és végtelenül szerelmes Kieraba. Denny egy gyakornoki állást kap Seattle-ben, így Kiera az otthonát, családját, iskoláját, egyszóval mindent maga mögött hagyva megy Denny után. Kiera egyébként egy jó eszű lány, az egyetemen ösztöndíjjal tanul. Sok pénzük nincs, így Denny egyik régi barátjánál és volt iskolatársánál bérelnek szobát. A régi barát, Kellan Kyle a helyi rocksztár. Pete’s bárjában játszik együttesével, a P. Fejekkel és komoly rajongótáborral rendelkeznek. A csajok csak úgy csüngenek rajtuk.
Kiera, hogy pénzt keressen, tanulmányai mellett pincérnői állást vállal ebben a bárban. A kezdeti öröm, hogy végre együtt fog élni szerelmével Dennyvel, kezd hamar elhomályosulni. Sokat dolgoznak ellentétes időbeosztásban, így alig találkoznak.
Közben Kellan és Kiera kezdik jobban megismerni egymást, barátkoznak. Kiera magának is alig meri bevallani, de borzasztón tetszik neki Kellan. A legtöbb csaj álma, kócosan hosszú szőkés hajú, adoniszi testű félisten. Csodásan áll rajta minden ruha, mámorítóan tud énekelni, szexi kék szemével pedig folyton megigézi.
Mivel egy bárban dolgoznak - Kellan zenél, Kiera pincér - sokkal többet találkoznak, mint Kiera a pasijával.
Kellannal folytatott barátsága akkor kezd elmélyülni, amikor Denny munkája miatt Tucsonba utazik. Kiera borzasztóan magányosnak érzi magát és ebből a depis állapotból csakis Kellan tudja őt kirángatni. A barátságuk egyre intenzívebb lesz. Az apró érintések, simogatások, puszik, ölelések, együtt pihenés, mind-mind azt mutatják, hogy az ártatlan flörtöt már rég túllépték. Kiera számára a reggel a nap fénypontja, amikor együtt kávéznak a konyhában - vagy 200 ilyen jelent van a könyvben - és ezek egyre fülledtebb találkozások lesznek.
Kiera közben hiányolja Dennyt is, szenved, hogy nincs mellette és nem tud megbirkózni az egyedülléttel. Az idegen városban nagyon magányos. Sokat beszélnek telefonon, ám ezek a telefonhívások egyre ritkulnak. Egy este Denny telefonon közli vele, hogy 2 évre ott kell maradnia Tucsonban, mert előléptették, Kiera teljesen kiakad és szakít vele. Majd egy üveg bor és Kellannal elfogyasztott 1 üveg Tequila után részegen egymás karjaiban, majd Kellan ágyában kötnek ki.
Innentől kezd minden bonyolulttá válni, a összes fájdalom és érzelem ettől az éjszakától válik valóssá. És persze sok-sok titokról hullik majd le a lepel, de ezeket direkt nem részletezném, hogy ne lőjem le a poént.
Ha egy mondattal kellene a könyvet összefoglalnom, akkor ez lenne: Szerelmi háromszög, 600 oldalon részletezve. Nekem sok volt, bosszantott az állandó sírás és a szenvedés, néhol nagyon vontatottnak is éreztem. Azt nem mondom, hogy egy percre is eszembe jutott, hogy félreteszem és nem olvasom. Ehhez túlságosan is érdekelt, mi lesz a végkifejlet, vajon lesz-e benne csavar? Kit választ végül Kiera?
Csak ez az állandó könnyáradat ne lett volna. Kiera karaktere idegesítő volt, a bűntudata szánalmas, hogy nem tud a két fiú közül választani, hogy döntésképtelen. De leginkább az, hogy egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy így bánik a fiúkkal (a szerelmével). Egyik melegágyból a másikba vándorolt és csodálkozott, hogy felőrli mindenki idegeit. A magáét is.
Kb. 400 oldalon keresztül ezt ment: ne hagyj el, menj el, gyere vissza, ne menj el, nem tudom ezt tovább csinálni, ne menj el …
A könyv első felében igazából alig volt normális párbeszéd. Az egyik elkezdett valamit mondani, a másik közbeszólt, félbehagyott mondatok hegye volt a könyvben, és sok-sok hümmögés. Idegesített. Aztán a történet felénél rájöttem mi a bajom. Egyszerűen nem tudtam azonosulni Kieraval, a szerelmi háromszöggel, hogy két vasat tart a tűzben. Képes elnézni és elviselni, hogy Denny, akit egyébként szeret, hazugságban éljen vele, hogy úgy szeretkezzenek, hogy másra gondol, mást kíván közben. S persze érzelmileg kikészítik egymást Kellannel. Hogy még azzal sincs tisztában, hogy valójában kibe szerelmes.
Bevallom a való életben sohasem volt ilyenben részem, nem is értem, hogy nem lehet tudni, kivel akarok élni, kivel akarok együtt lenni? De szerintem, soha nem is fogom ezt megtapasztalni. Egyszerűen igazságtalannak érzem, ha valakit hülyítünk, hitegetünk.
Kiera nem volt fair Dennyvel, se Kellannal. Őnző módon kihasználta őket, egyik nélkül sem tudott élni, de a bűntudatával sem tudott megbirkózni, és választani is képtelen volt. Tocsog a könyv a sírástól, Kiera állandóan könnyezik. Néha úgy éreztem, ezzel a 600 oldalas könyvvel verném fejbe. Naiv hülye tyúk, hát nem látsz a szemedtől, hogy kit kellene választanod?
Legalább Kellan kárpótolt mindenért, a legjobb karakter a történetben. Néha fájdalmasan kemény és bántó volt Kieraval, de megérdemelte a lány ...
Egyébként nem volt ez annyira rossz könyv, mint ahogy beállítom, csak kötél idegek kellenek hozzá ;) Ja, és elég lett volna 300 oldal ennyi szenvedésből, talán jobban élveztem volna. Talán … Egy gyenge 4-es alát kap tőlem, és nem hiszem, hogy újra olvasós. Folytatások várhatók az Ulpiustól a Féktelen és Meggondolatlan címmel.
http://readabook.blog.hu/2013/08/20/s_c_stephens_esztelen_esztelenul_trilogia_i_resz
Utolsó hozzászólások