Fülszöveg.
Caroline Reynolds magáénak tudhat egy fantasztikus, új lakást San Franciscóban, egy irigylésre méltó háztartási robotgépet… O-t viszont nélkülözni kénytelen (és itt most nem Oprah-ról van szó, kedves olvasók). Tervezői karrierje felfelé ível, irodája a kikötőre néz, egy bombasztikus cukkinis kenyér receptje is az övé…, de O-nak se híre, se hamva. Ott van neki Clive (a világ legaranyosabb cicája), a jó barátok, egy hatalmas ágy, csak O nem.
Azóta, hogy beköltözött új lakásába, az O nélküliség állapotát tovább nehezíti szexuálisan túlfűtött szomszédja , aki éjnek évadján olyan hangos faldöngetésben részesíti, amilyet még sosem hallott. Minden nyögés, náspángolás és… – ez csak nem nyávogás volt? –, szóval mindez hangsúlyozza a tényt, hogy nem csupán nem hagyják aludni, de még mindig meg van fosztva…, igen, helyes a tipp: O-tól is.
Majd belép a képbe Simon Parker (tényleg, Simon, kérlek, lépj be). Amikor a faldöngetés odáig fajul, hogy jóformán szó szerint kilöki a gazdáját az ágyból, Caroline, arcán kielégületlenséggel, rózsaszín baby-dolljában végre szemtől szembe kerül már sokszor hallott, de sosem látott szomszédjával. A késő éjjeli ütközet… nos, vegyes érzelmekkel zárul. Hmm! Ilyen vékonyka falak mellett, a feszültség bizony hatalmas…
Incselkedés, gúnyos megjegyzések, forró fürdőben lubickoló cicalányok a gyönyörű San Franciscó-i ég alatt – és ráadásként a legszexisebb almás pite, amely valaha készült. Mindez ott rejtőzik ebben az érzéki, szellemes, romantikus mesében.
Azt hiszem, ha valaki megvásárolja a ,,Faldöngető”-t, az később mosolyogni fog, akárhányszor csak ránéz. Nem az erotika kategóriába sorolnám szívem szerint. Inkább vicces volt, hebehurgya- a szó jó értelmében- és romantikus. Valahogy a gyerekkori szerelmes filmek jutottak eszembe róla végig, ahogy oldalt oldalra olvastam át.
A fülszöveg miatt nem kezdtem el azonnal olvasni a könyvet. Alapból nem kedvelem az olyan regényeket, amikben vívódó szerelmi háromszög alakul ki. És ebben az esetben is O-ra azt hittem, hogy egy férfi nevének rövidítése. DE! Háhá... nem az. Bizony hogy nem. O elvesztése nagy gondot jelent a főszereplő nőnek, Caroline-nak. És hát mi tagadás a szexuális túlfűtöttség gyakran vezet a könyvben humoros félreértésekhez, esetlenkedéshez.
Kellemes volt olvasnom, hogy egy férfi igenis (de tényleg!) el tud pirulni. Simon pedig előszeretettel jön zavarba többször is a történet alatt.
Nagy sztorira szerencsére nem kell számítani. Sokszor jobban ezek a könyvek, mint a mély tartalommal és bölcsességekkel átitatottak. Kellemes perceket okozott. És bár azt ismét sajnáltam, hogy csak egy szempontból ismerhetjük meg a történetet. Azért a végén Clive, a macska igencsak megnevettetett.
Ha már itt tartok, ki kell térnem a cicus személyiségére. Biztos vagyok benne, hogy az írónőnek legalább egy (de inkább több) macskája van otthon, hiszen a velük kapcsolatos apróságokat, amiket a könyvben fel lehet fedezni, csak egy megrögzött macskatulajdonos tud ilyen pontossággal leírni.
Caroline olyan személyiség, amit minden nő szeretne magának. Tisztában van a vonzó tulajdonságaival, el tudja csavarni a férfiak fejét, remek cukkinis kenyereket süt... Egyszóval a képernyőről lelépett tökéletesség. Mégsem éreztem ezt túl töménynek, mert a belső monológjai, amiben -na jó, csak elárulom- az orgazmusát ,,O”-nak nevezi, Simon ,,boldogságát” pedig ,,A”-nak (ezt olvassátok el, mit is takar...), teljes káosznak nevezhetőek. Sosem tudja, mit is akar, pedig tisztában van a helyzetekkel. Ez némi bonyodalomhoz ugyan vezet, de lehet tudni, mi is lesz a történet végkifejlettje.
Kifejezetten ötletesnek találtam, hogy az sms-ek amiket váltottak, lekötötték a figyelmemet, és megmosolyogtattak.(Jómagam is hasonlóakat küldök ki az éterbe... ) Pedig hosszú ideje, mióta a szürke-hóbort beköszöntött, teljesen elcsépeltnek találtam a beszélgetést ezen formáját a lapokon.
Egyszóval nem kell nagy durranásra számítani, de kellő erotika, humor és kedvesség van benne ahhoz, hogy nagyon szeretni lehessen ezt a könyvet. Méghozzá nagyon. :)
Utolsó hozzászólások