Sok mai frissen megjelent könyv közül kellett kiválasztanom egyet, mit megkaphatok jutalomként. Szerencsés választásom a Nem tündérmesére esett a következő ismertető szövegnek köszönhetően: „A huszonhét éves író világcsavargó humora és történetszövése Rejtő Jenőt és Guy Ritchie filmjeit juttatja az eszünkbe.” Ha egy könyv hátára ez van vésve, akkor nekem azt el kell olvasni! Ha a fiatal ember stílusát Rejtőéhez hasonlítják, vagy humorát Guy Ritchiéhez, abból rossz könyv nem születhetett. Azt remélem, ilyen alapon fogy ez a regény a boltok polcairól.
A napjaink pesti szlengjeivel színezett történeten gyakran röhöghetsz fel hangosan, vigyoroghatsz kedvedre, de azt is garantálom, hogy nem kell mosolygás nélkül végig olvasnod egyetlen oldalt sem. A csibész jelzőre rászolgált főhős a maga lazaságával, humorával, nagyszerű problémamegoldó-készségével olyan izgalmas helyzeteket teremt (néha a saját maga szórakoztatására), amitől nem könnyű letenni a könyvet. A Valentin névre haragudó főhős és gondosan összeválogatott csapata egészen Floridáig tologatják a szopórollert. Régi kapcsolatokat ápolnak, újakat hoznak létre, merényleteket hajtanak végre időnként elbukva. A könyv átnyálazása után tudtam meg, hogy a történetnek volt egy első része is, úgyhogy nem akadály, ha nem olvastad, a sztori megáll a saját lábán is. Az elmebajnak minden percét élvező szereplők egy eleve elvetélt kisérletbe fognak, hiszen civilként CIA-ügynökre vadásznak, ki korábban őket ejtette túszul, közben a csibész VV (Viktor Valentin) csajokat hódít meg játszi könnyedséggel, alkoholos üvegeket ürít ki, autót köt el, stb.
Az egészséges szarkazmussal, megújuló iróniával fűszerezett történetet minden krimirajongónak ajánlom, ki egy kicsit is nyitott a humor felé. Én büszkén teszem a polcomra a Rejtő regények mellé, s biztosítok helyet a sorozat másik két kötetének is.
A Nem tündérmese az Ulpius-ház webshopjában
Erika blogja: http://zabothegyezo.blog.hu/
Utolsó hozzászólások