Bevallom, az első Fábián Janka könyvem nem tudatos vásárlás eredménye, de azt hiszem, ez bocsánatos bűn egy, az utóbbi években a külvilágtól kicsit elszakad kismamának... :D
Az Emma trilógiára, egészen pontosan az Emma szerelmeire azért esett a választásom, mert a kislányomat is így hívják (anyai szentamentalitás, na :)). Az, azonban, hogy most ide írok, bizonyítja, hogy nem bántam meg a döntést. Kritikát (vagy maradjunk a reálisabb kifejezésnél: véleményt) egy szóval is írhatnék, de itt most nem ez a feladat. Ez a szó pedig: LETEHETETLEN.
Nem vagyok egy “bármi jöhet, csak könyv legyen” típusú olvasó. Az “egyetlen” könyv, amit szívesen forgatok, a történelmi regény. Ezen belül is legnagyobb kedvencem (Sandra Gulland óta) a naplószerűen megírt regény. Ezért az Emma trilógia - tudtán kívül - igen kedvező pozícióban indult nálam.
Egykori történelem-tanáraim (egy-kettő közülük legalábbis), talán értetlenül olvassák a fenti bekezdésben foglaltakat, hiszen “annak idején” a történelemórák iránt tanúsított lelkesedésem alapján erre vajmi kevés esély látszott. Pedig, ha az iskolai történelemkönyveket Fábián Jankák írnák, akkor a történelemtanítás sokkalta hatékonyabb lenne (mondom ezt azt hangsúlyozva, hogy annak idején nekünk sokszor évszámok és események A4 lapnyi listáját kellett bemagolnunk - amit tiszta szívből utáltam). És akkor lassacskán rá is térek, hogy mit jelent nekem az Emma trilógia (és az azóta elolvasott Angyalos ház, és valószínűleg minden Fábián Janka regény).
Az iskolai történelem oktatás számomra 1991-ben kezdődött. Gondolom, ezt nem is kell tovább ragoznom. (Amire célozni próbálok, az a Magyarországot is érintő, XX. században (főként annak második felében) lezajlott események (nem) tanítása. Akkoriban ez az időszak tabutémának számított. Középiskolában pedig valahogy szintén nem sikerült eljutnunk a könyvben idáig.) A családom nem politizált, így enyhe túlzással fehér folt maradt számomra ez a néhány évtized.
Fábián Janka azonban úgy tanít történelmet, hogy azt észre sem veszi az ember. Emma családjának és leszármazottainak mindennapi életén keresztül nem csak a puszta tényeket, eseményeket ismerjük meg, hanem az “emberi oldalt” is. Átélhetjük, mit jelenthetett sok számára a családokat széthasító ideológiai különbség, mint jelenthetett egy szülő számára látni azt, hogy gyerekei másként gondolkodnak, más ideológiákat követnek. Akad néhány párhuzam is a saját meg nem írt családi regényünkkel (tengerentúlra került, majd visszatért rokonok - egyiküket éppen Emmának hívták), ezért el sem tudom mondani, mit jelent a részletgazdag leírás. Ahogy a jól megírt korrajzokkal lenni szokott, teljesen magába rántott ez a világ, átéltem a könyvben olvasottakat, és szinte meglepődve néztem fel időnként a könyvből, hogy hol is vagyok. :o)
A Jézuskától várom az ötödik (és remélem, hatodik, hetedik) Fábián Janka könyvemet, és akár én leszek az egyik kiválasztott előolvasó, akár nem, az elsők között leszek, aki kezébe veszi az új könyvet, ezt ígérhetem! :o)
Utolsó hozzászólások