Imádtam! Újraolvastam, de olyan érzést nyújtott, mintha most olvasnám először.
Rose tudja, hogyan kell írni, ez nem vitás. Maga a történet páratlan, sok „fő gonosz" jelenik meg a könyvben.
A könyv eleje kicsit zavaros volt, főleg a sok szemszögváltás miatt, de hamar belerázódtam. Tetszett, hogy Daniel, és a csapata hogyan illesztik össze a darabokat. Bár igaz, hogy ez a csapat nem nőtt úgy a szívemhez, mint az előző részben megismert Vito és csapata.
De érdekes módon, Daniel már a Halj meg értem -ben szimpatikus volt, és itt egy pillanat alatt elvarázsolt.
Alex-et is nagyon megkedveltem, és azonosulni is sikerült vele. Nagyon nehéz élete volt, és ez nem tűnik el nyomtalanul. A pánikrohamai miatt még könnyebb volt megkedvelnem, mert tudom, hogy olyankor mi játszódik le az emberben.
Továbbá, Rose olyan valósághűen írja le az összes szereplő gondolatait, hogy ezért még egy plusz pont jár.
Érdekes volt látni, hogy úgy dől össze minden, mint a kártyavár. Bár az is igaz, hogy a „fő gonoszok" nem voltak annyira kidolgozottak, mint Simon az előző részben.
Tetszett, hogy a kis dutton-i klub álneveket - beceneveket használ. Így végképp nem tudtam, hogy most ki-kik is a tettesek. Egyedül Frank Loomis tetteit nem értem, és remélem, hogy a következő kötetben erre is fény derül.
Most is, mint az előző részben, érezni lehetett a feszültséget, a csalódást, ha nem találták meg a következő nyomot. A szereplőkkel együtt/értük izgultam, hogy sikerüljön nekik fényt deríteni a rejtélyre.
Számomra ettől lesz Rose egy nagyon jó írónő, és ezért is szerepel a kedvenceim között.
Könyv az Ulpius-ház webshopban
Utolsó hozzászólások