Kedves Írónő
Egy kedves ismerősömnek köszönhetően ismerkedtem meg a könyvével, és ennek hatására a többi megjelent regényével is. Eleinte kissé szkeptikusan kezdtem olvasni a regény trilógiát, mert az ízlésemtől eléggé távol állt, az ULPIUS kiadó által kiadott könyvek, amelyek közül már több műbe is bele kóstoltam, és „bele törött a bicskám” mert nem bírtam őket végig olvasni, felesleges időtöltésnek gondoltam.
De idén nyáron aztán megtört a jég. A Balaton partján üldögélve, miközben gyermekeimre vigyáztam elkezdtem olvasni és csak olvastam és olvastam, egyszerűen nem bírtam abba hagyni, ezt a lendületet, szerencsére az utoljára hagyott „Angyalos ház” törte meg, amely viszont nagy csalódást okozott számomra. A címe alapján egy teljesen más történetet vártam. Hogy mit? Azt magam sem tudom, csak az érzést továbbíthatom, hogy nem ezt.
A könyv bortója, amely egyébként nagyon ízléses és találó szokott lenni, ebben az esetben félre vezetett. A regény eleje számomra kissé nyögvenyelős volt így kétszer is neki kellet futnom a könyvnek. Őszintén megvallva, ha nem olvastam volna a többi regényt és ezzel kezdtem volna, biztosan feladom és akkor talán a többit sem olvasom el, de ebben nem lehetek biztos. Az általam elképzelt tanárnő alakja nem fogott meg nem is nagyon értettem őt, nem tudtam azonosulni sem vele sem az idős nénivel. Maga az elmesélt történet olvasható volt, de nagyon egyoldalú egy fordulatot kivéve nagy meglepetéseket nem okozott számomra és nem volt benne fejlődés tanulság. A fejezetek címei (nem csak ebben a regényben) túl sokat mondóak, szinte lelövik a poént a könyvben.
Összességében az eddig olvasottakkal nagyon elégedett vagyok, a könyvek lelki boldogságot adtak számomra és alig várom a következő regényt is.
A könyv az ulpiushaz.hu-n.
Utolsó hozzászólások