Késő esti órában kaptam a könyvet egy kedves baráttól, kinek nagyon bízom az ízlésében. Lévén kritikus férfiú, a könyvek felé különösen, nekem mindegy volt mit, csak ajánlja. Feltéptem a könyvet hamar, persze csak e-könyv formában. Amikor a címet megláttam, elgondolkodtam egy ideig, hogyan is érezhetnék. Ez az a könyv, ami folyik a csapon, „szürkíti” a kirakatokat és ami a legfontosabb, hogy megüli a toplistát már hosszú ideje. Én sosem olvasok bestsellereket, vagy épp most megjelent oltári jó könyveket. 

Amikor már senki sem beszél róla, senki nem befolyásol abban, hogy elolvassam-e vagy ne, s ha igen, miért, s ha nem, miért nem, akkor magamhoz veszem és átnyalom a történetet. Ez most másképp esett. Ha ajánlották, s világsiker, s mindenki körberajongja, én is megnézem, mitől olyan különleges.

Az első éjszakán meglett az első 150 oldal, majd még két éjszakán a maradék. Így 72 óra nem alvással bővelkedtem három nap múlva, s egy megrágott bestsellerrel a tarsolyomban levontam a következtetést, hogy megérte. Megérte elolvasni, mert nem azért nem aludtam, mert olvastam, hanem azért olvastam, mert  épp nem bírtam aludni. Arra, hogy kitöltse ezt a punnyadó időt, kiváló, de egyébre aligha.

Ha engem kérdez bárki is, azt mondom, hogy ez egy teljesen hétköznapi történet, egy szem különlegessége sincsen. Ma már nem sztori az sem, amikor tizenoldalnyi alaposan körbeírt szexről regél az író, az sem, ha a szegény-gazdag kapcsolatot kell lefesteni, de még a kettő együtt sem robban nagyot. Házasságukban eltévedt nők olvassák vagy hétköznapi szinglibák, de bestseller mivolta néha férfiakat is késztet arra, hogy nekilássanak. Aláírom, hogy nem minden második könyv hozza lázba az egészséges emberi testet szexuálisan, de azt nem, hogy emiatt egy könyv ekkora sikerre tegyen szert. Azt gondolom, hogy bármelyik amatőr tollforgató könnyen kirázna ujjaiból egy ilyen alaptörténetet, mint amiről Ana és Christian nem hétköznapi l’amourja szól. Nem kell sok fantázia ehhez, se tehetség, de a szexuális jelenetek leírása sem okoz gondot senkinek, aki legalább egyszer már átélte, s van egy kicsi képzelőereje. Egyiküket sem tartom különleges szereplőnek, Christian előttem csak egy szürkeség, Ana pedig egy útját kereső frissen végzett egyetemista, aki tapasztalatlan és emellett borzasztóan hülyíthető.

A magyar fordítást nem kívánom kritizálni, a „szent basszantyú”-val küzdöttem kicsit, hogy ne ékelődjön be hétköznapi nyelvhasználatomba, viszont a „belső istennőm”-mel már több gondom akadt. Az különösen tetszett, s ezzel elárultam néhány helyen, hogy túl vagyok az árnyalaton.

Végül azt kell mondanom, hogy végtelenül szomorú vagyok, amiért ez a könyv trónol a világranglista élén, és féltem amúgy is butuló társadalmunkat, amiért ilyenekkel töltik meg fejüket, de főként a könyvespolcaikat.

Hompoth Erika
http://zabothegyezo.blog.hu/

Könyv az Ulpius-ház webshopjában