Nagyon nehezen találtam meg a fonalat, de aztán nem eresztettem. Igazi jamaicai reggea ez a regény. Szaggatott ritmus, misztikum,tökéletes arányok.
Ami engem illet a karibi misztikum, ami az ott élők számára teljesen hétköznapi dolog, sosem ragadott meg.
Igaz sosem fogok eljutni azokra a helyszínekre, ahol Fejős Éva rendszeresen megfordul. Réges régen a múlt században egy Evelyn Marsh álnéven író írónő ugyanezt tette, de rá emlékszik valaki? És tudják miért nem? Mert Ő nem az álmokat valósította meg regényeiben.
Fejős Éva jól bevált receptje most is működik. A magyar valóságból kiragadni az olvasót magyar szereplőkkel, akik például tökéletesen beszélnek angolul, olyan foglalkozásuk van, amivel bármikor, bárhol elhelyezkednek, egy nagy pénzügyi bukás után minimum kéthetes karibi hajó út jár lazán stb. Közben olyan problémákon „rágódnak” amiről azt hiszik, hogy csak a Szigeten lévő Házban a misztikus Nő oldhatja meg. Pedig ha magukba néznének, ha elhinnék, hogy lehetnek ők is az Egy, ha tennének itthon is azért, hogy életük jobb legyen, akkor Puerto Rico helyett a Rottenbiller utca sarkán is megvilágosodhatnának.
Mindez nem von le semmit Fejős Éva teljesítményéből. Megint jó, kellemes, izgalmas regényt írt. Amilyet elvárnak tőle. Amíg tud pluszt hozni bele, addig Ő lesz az álomregények Királynője. Úgy legyen!
Csak apró megjegyzés: kezd túl sok szereplőt felvonultatni és a történetek kezdenek túl messziről indulni. Ez azért veszélyes, mert olvasói egy része a mizu világban él és nőtt fel. Na nekik nem lesz türelmük ezt kivárni.
Könyv az Ulpius-ház webshopban
Utolsó hozzászólások