Ez a regény olyan, mint egy jó somlói galuska. Mikor eszem akkor finom, de ha megettem elfelejtem.
Már a múltkor is volt egy olyan érzésem, hogy túl gyorsan jelenik meg Fábián Janka könyv. A kevesebb elég lenne és tán jobb is. Pedig!
Pedig maga a történet jó és egyedi. A leírások helyén vannak, a személyiségek bemutatása jellemzése pontos. Vannak persze felületes dolgok ilyenek a történelmi környezet bevezetése, a 60-as évek Magyarországának leírása és a befejezés.
Az angyalos ház legfőbb hibája itt is előjön. Nem tudtam azonosulni a főhőssel. Egyrészt, mert kettő van. Másrészt mert nincs igazi karakterük. Hiszen a becsületes Weinbach százados végig úriemberként, nagy humanistaként viselkedik a legaljasabb körülmények között is. A fogadott lánya pedig csetlik botlik olyan se hal se hús emberként. Nem szerethető, nem sajnálható.Ráadásul szegény falábú főszereplő úgy mellékesen egy berlini szökéshez épített alagútban lelövik. Pedig ebből micsoda regény lehetne?! De mi fél oldalon tudjuk meg az egészet. És kérem a vad kommunizmus egyik országában ennek az imperialista kémnek a lányát, aki mellesleg egy francia gyáros özvegye simán/!/ befogadják, úgy, hogy még csak nem is magyar állampolgár.Hogy teljesen vad legyen a befejezés: taxival kimennek francia szerelmével a repülőtérre és simán/!/ elmehetnek.
Somogyi József szobrászművész mesélte egyszer, hogy szobrászok mutatták be alkotásaikat a mesternek bírálatra. Somogyi nézegette őket és volt egy tökéletes köztük. Minden a helyén volt, tökéletes arányok, fantasztikus kivitelezés. – Nem jó- mondta a mester. – De miért? – kérdezte a szobrász. – Nincs benne a Varázs!
Kedves Fábián Janka és hívei! Ez a probléma ezzel a könyvvel.
Könyv az Ulpius-ház webshopban
Utolsó hozzászólások