Fábián Janka még mindig meg tud lepni. Őrület! :)Ha jól számolom, ez a hatodik könyve, amit olvasok és tartottam tőle, ellaposodik, belekényelmesedhet a sikerbe. Azonban az írónő sokkal okosabb ennél és újításképpen a boldog békeidők helyett a XVIII. századba helyezte a történetet, a Martinovics-féle összeesküvés környékére. Egy újabb kor, ami talán kevéssé ismert, de amiről rengeteget megtudhatunk, ha átadjuk magunkat az olvasásnak.
A fő csapásirány jólesően ismerős: adva van egy lány, akinek fogalma sincs arról, hogy honnan származik. Sarolta, vagyis Lotti szeretetben nevelődik Lőrinc mester szárnyai alatt, okos, orvosilag képzett, bátor teremtéssé és még csak nem is sejti, milyen előkelő az ő származása. Hivatalosan orvoslással nem foglalkozhat, hiszen nőként eleve hendikeppel indul a maga korában, azonban az éles esze kárpótolja mindenért. Hihetetlen dolgokon megy keresztül, egészen a győri csatáig jut, ami azért nem semmi...
A szerelem pedig akkor is utoléri a Fábián-hősnőket, ha szinte menekülnek előle ;)
Külön ki kell emelnem pár villanást a kötetből. Egyszerűen imádni való Lujza kisasszony alakja, amikor Lotti felnőtté válását, első menstruációját próbálja elmagyarázni neki. A régimódi hölgy karaktere annyira képszerű, annyira korhű s egyben mégis eleven, hogy nem szűnök meg azt hinni: egy párhuzamos univerzumban létezik egy időgép, írónők használatára ...
Tetszik, hogy a kis sánta lány minden akadályt legyőz, hiába indul sokszorosan hátrányos helyzetből. Jó üzenet, okos üzenet, Fábián Jankás üzenet.
Nyaralásra fel, felebarátaim és vigyétek magatokkal a Lotti örökségét is! Tündérbűbáj és történelem, egy falásra, mint mindig.
Első mondat:
"A könyvárus, Mossóczy Institoris Gábor uram a kezét a szeme fölé emelve, a kora tavaszi napsütéstől hunyorogva bámulta ajtajából a szekeret, amely ebben a pillanatban állt meg az Ürményi-ház földszintjén lévő boltja előtt."
Bodó Viktória blogja: vikiolvas.blogspot.hu
Utolsó hozzászólások