Soktízezer betű. Tiszta 608 oldal. 4 nap. Ez az új Frei-regény mérlege, a több hónap múlva megírható sikerlista helyezések és időpontok kivételével.
Merthogy ez egy bestseller, hiszen a név – na meg az Ulpius reklámja – kötelez ugyebár. De minden pikírt megjegyzést félretéve, A Bankár tényleg jó könyv. Színes tabló a körülöttünk folyó bankvilágról, azzal a félelmetes üzenettel, hogy még ha a leírt események kitaláltak is, mi is ama 90 százalék irányítható átlagember-mocsara vagyunk, akiknek csak a jó ég tudja, mit kezd a nehezen megkeresett betevőjével az a bizonyos 5 százalék, aki megteheti. Mert mindig van, aki közel áll a tűzhöz. A Bankárban Farkas Vilmos és a Larry & Co. például.
De akit nem érdekelnek a pénzügyek, annak is érdemes belelapozni a regénybe hátha éppenséggel most kívánna megszökni a genovai csúcsforgalom elől vagy túlélőtúrára indulni Everglades mocsaraiba. Mert a jelenetek szórakoztatóak, izgalmasak és akciódúsak (bár néhány kicsit vontatott). A filmszerű pörgésben A Bankár követi A Megmentő által már kitaposott utat. Valószínűleg a téma okán, Adré második kalandja azonban teljesen különbözik az elsőtől. A bankárok világa, a pénzügyi szektor és a lehetséges, ellenőrizhetetlen pénzmozgások még kevésbé megfoghatóak az átlagolvasó számára, mint az orosz oligarcháké.
Ugyanakkor ezek a levezetések a történet legerősebb pontjai. Az érezhetően az író saját maga által vagy kutatás nyomán megélt jelenetleírások. És a fikció, az akció? Nos, azzal A Megmentőben sem volt baj, csak a szerelmi szál volt a másik két elemhez képest döcögősebb. Most itt is határozottan sikerült „javítani az arányokon”. Ráadásul A Bankár kinőtte A Megmentő csupa-hárompont-dőltbetű-idézőjel gyermekbetegségét is.
Szóval hajrá mindenki, ideje felderíteni, hogy András, alias Adré Calvi, alias kivé avanzsál a történet végére. És nem ér előre elolvasni a végét, ahogy én tettem anno…
Jancsó Orsolya írása
A könyv az ulpiushaz.hu-n.
Utolsó hozzászólások