Amikor elkezdtem olvasni a könyvet azt hittem nem lesz olyan jó mint az első rész, de ez az érzés hamar elmúlt. A 2. kötet komolyabb, drámaibb és szívszorítóbb lett, mély nyomot hagyott bennem, nem lehetett letenni.
Emma fiaiban 1922-től 1948-ig követhetjük nyomon a Kótay család történetét.
Tamás a legidősebb fiú anyjához hasonlóan naplót ír és ő is orvos szeretne lenni mint az apja. Ő állt tőlem a legtávolabb, átlagos karakter, túlságosan jófiús.
Pétert a nyilas olimpikont eleinte egy bájgúnárnak tartottam és önzőnek aki csak magával törődik. Hitlert tekintette példaképének ezért gyűlölni szerettem volna, de ez nem sikerült. Hamar rájöttem, hogy ő a 2. kötet legérdekesebb, legtragikusabb szereplője. Mindig szerettem az olyan karaktereket akiknek van egy sötét oldala is, de ha a helyzet úgy kívánja tudnak jók is lenni.
Öcsivel könnyen tudtam azonosulni. Visszahúzódó, szótlan, sokban hasonlít rám. Nagyon drukkoltam neki, hogy boldog legyen, rátaláljon a szerelem, de az élet nem rózsaszín, nem alakulhat minden úgy ahogy szeretnénk.
Éva egy kedves, bájos szerethető kislány. Második világháború az ő életét is nagyon megnehezíti, nem volt könnyű akkor ápolónőként dolgozni.
Második világháborús jelenetet nem volt egyszerű olvasni. Rengeteg sérült, rengeteg halott, én is a szereplőkkel együtt aggódtam, hogy a szeretteik épségben hazatérjenek a harctérről. Sajnáltam a zsidókat is, igazságtalannak éreztem azt ahogy bántak velük.
Hálás vagyok az Ulpius-ház kiadónak. Ha nem ajánlják nekem ezt a sorozatot akkor nem figyeltem volna fel rá. Kihagyhatatlan, minden történelmi romantika rajongónak meg kéne ismernie. Fábián Janka most is zseniálisat alkotott, nem tudnék a könyvre rosszat mondani.
Orbán Erzsébet írása
A könyv az ulpiushaz.hu-n.
Utolsó hozzászólások