Az első vámpíros regényem Ward: FTT volt. Mindet végigolvastam, ami addig megjelent és azonnal keresni kezdtem a hasonló történeteket. Rá is találtam Ardianra. Aztán felfaltam. Sok hasonlatosság van a kettő között, de mégis egészen más. L. Adrian képzeletében egy ősi földön kívüli faj leszármazottai a vámpírok (csak férfiak!). Szűk társadalom, különleges emberi nők, veszélyes és álomszerű pasik, annál is veszélyesebb hitvallással és feladattal! Ahogyan az életben is, itt is minden férfi kissé defektes, de ki nem az? Viszont ha egy nő álmodik, valami hasonlóan vad és odaadó férfit képzel el párjául. Mindenki vágyik egy saját, szelídített tigrisre, na ők, azaz ebben a történetben szereplő vámpírok is azok. Félelmetesek, vadak, ádáz gyilkosok, ha kell, de mind szeretni való valamiért. Az első, azaz a vezér története mindig meghatározó rész számomra. Ez adja meg az irányt, az „erkölcsi” utat. Az a lény, akit bemutatott L. Ardian, olyan nehézségekkel küzd, ami igazából elképzelhetetlen, de az író, - vagy az ügyes fordító – tökéletesen festette le a gondjait és én, mint olvasó, színes képet kapok a létének végletességéről.
Ösztönök, melyeket mi átlagos emberek elnyomunk, náluk tökéletesen természetesek és ez az, amire mi is vágyunk. Azt tenni, amit a legbelső lényünk diktál, bármi áron. A szerelemért, a szerelmünkért és magunkért, fajunkért és családunkért. Ez minden és ez a misztikuma ezeknek a sorozatoknak. Én ezért olvasom. Mert elszakít a hétköznapoktól és jó néha álmodni egy kicsit.
Sz. Tóth Zita írása
A könyv az ulpiushaz.hu-n.
Utolsó hozzászólások