Hálából vett ajándékként, futtában landolt a kosaramban a kötet. Gondoltam, kedves gesztus lesz, ideális választás a történelmi korokért, konyhaművészetért rajongó ismerősömnek. Meggyőzött a borító.
Az átadást követően néztem csak bele, persze rögtön a közepébe. Hat oldal végolvasása után már meglehetősen pofátlannak éreztem magam, hogy most akkor sikerült magamnak ajándékot venni?! Mégsem mondhattam, hogy neked vettem, de amint végzel, kölcsön kellene adod. Így úton hazafelé kénytelen voltam magamnak is beszerezni egy példányt, bár sem a konyhaművészet, sem a történelmi korok nem hoznak olyan nagyon lázba a papírforma szerint. Elvarázsolt azonban a stílus könnyedsége, a történet gördülékenysége. Siklott a szemem oldalról-oldalra, miközben lélekben én is a havas erdélyi csúcsokon dideregtem, drukkoltam, hogy legyen vége a nem jól működő kapcsolatnak, legyen helyette varázslatokat rejtő másik.
A nagyon mai és csajos kérdések, problémák kötöttek le, közben mindig a másik, tisztelettudóbb énem olvasta, habzsolta a régmúlt korok történeteit.
Jó kirándulás volt, szerettem, hogy más-más korosztályok világaiban barangolunk. Szerintem nyugalmat keresős, teázgatós őszi esték remek színezője.
Kocsír Anikó írása
A könyv az ulpiushaz.hu-n. Anikó blogja: www.odafigyelator.blog.hu
Utolsó hozzászólások