Nem egy szerelmes történet, mint az Elfújta a szél. Nem egy izgalmas krimi, mint Agatha Christie. És nem egy varázslatos regény, mint a Harry Potter. Ez utánozhatatlan, egyedi. Nincs még egy ilyen megfoghatatlan történet. Hogy miről szól? Az ősemberekről. No igen, ez így egy kicsit unalmas. De valahol benne van a természet romlatlansága. A virágok illata szinte átüt a papíron, látod magad előtt a vízesést, és hallod a vadak üvöltését. Megfűszerezve barátsággal, családdal, tisztelettel. Miközben az eszközöket maguk készítik, az állatokat puszta kezükkel fogják el, van, ami nem változott a millió-évek alatt: a társadalom nem engedheti, hogy egy nő tartson el egy férfit. Nincs mobil, internet, viszont van füstjel és gyógytea.
Egy csipetnyi vadon, egy kanál nyugalom, és sok-sok izgalom: vajon befogadják-e a fehér lányt az ősemberek? Vajon az oroszlánt legyőzheti-e egy gyermek? Elfogják-e a mamutot, vagy éheznek egész télen át? Vajon készen állunk-e végiggondolni, milyen egyszerű világban élünk mi?
Kovács Annabella írása
A könyv az ulpiushaz.hu-n.
Utolsó hozzászólások