Két nő meghitt barátsága. Vagy egy kicsit több annál? S egy kulcsfontosságú mondat: „Jó lehet nem felnőni.”
Ennek a történetnek köszönhetem, hogy máig előnyben részesítem a távol-keleti regényeket. Gondolatmenetük mindig is közelebb állt szívemhez, mint bármely más könyvvé.
A sorok közt ott lapult valami, ami szívemig hatolt.
Tulajdonképpen a történet magában számomra nem volt érdekes. Csupán két lányról szól, akiket a sors összehozott, akik együtt estek át pár kalandon. Miao Jen és Ming felnőtté válnak.
Két ellentétes személyiség élete egy bizonyos ideig keresztezte egymást. Ennyi.
Úgy érzem meg kell említenem, hogy félve láttam a könyv elolvasásának. A borítója semmit sem árult el számomra, s picit megrettentem a két női arctól. Kína túl idegennek tűnt. De hála Fan Wu-nek, már titokzatosabb országot el sem tudok képzelni ennél!
Miután kiolvastam, s levettem róla a borítót, megláttam az egyszerű, fehér előlapot. Fekete rajzokkal, vörös betűkkel. Akkor már tudtam, elérkeztem arra a pontra, hogy látszat nélkül kezembe vegyem a nekem szükséges könyveket.
Az író hangneme magával ragadott, s titokban matek órán a padom alatt olvasgatva tökéletesen átéltem Ming szerepét. Kicsit többet kaptam a világból egyszerű házi feladatoknál. Megtudtam, hogy a barátság néha két olyan személy közt köttetik, akikről el sem tudnánk hinni. S életünket gyökeresen meg is változtathatja!
Csattanósabb befejezésre vártam. Úgy érzem, nem kaptam meg a végső döfést, s itt tengek a nagy űrben, marcangolva attól a gondolattól, hogy Ming és Miao Jen találkoznak-e még avagy sem. Persze lehet épp ez adja meg a regény hangulatát. A reménykedés, a vágy a régi boldogság után. Mely Ming részéről talán első szerelemnek is felfogható. S ezzel egy teljesen új szemléletet nyit meg előttünk. A barátság jóval több annál, mint azt mi hisszük.
Ahogy belép egy személy az életünkbe, úgy ki is léphet. De lehet újra visszajön…lehet!
Gecse Kinga írása
A könyv az ulpiushaz.hu-n.
Utolsó hozzászólások