A Battle Royale-nál megosztóbb könyvet keresve sem lehet találni. Az olvasók egyik fele imádja, a másik utálta. Éppen ezért féltem nekikezdeni, sokáig csak szemeztem a polcomon lévő példánnyal. Volt olyan ismerősöm, aki azt mondta odáig leszek érte, más azt mondta, hogy egyáltalán nem fog tetszeni. Aztán végül az győzött meg, hogy japán szerzőtől még regényt nem olvastam, csak mangákat.
Aztán, amikor végül belekezdtem nem értetettem, hogy mit látnak benne a rajongók. Én általában úgy vagyok, hogy egy regény az első oldalakon megfog, de ha nem, azért elolvasom, mert nem szeretek félbehagyni olvasmányt. Már a stílusa sem tetszett, de amikor az öldöklés elkezdődött, már valósággal rosszul voltam. (Pedig bírom a horrort, tényleg.) Persze tudtam, hogy véres lesz, de nem gondoltam arra, hogy ennyire kegyetlen. Ezért félbehagytam a 100. oldal körül.

Majd néhány hét elteltével újra eszembe jutott, hogy azért mégiscsak be kellene fejezni, mert nem jó, hogy csak úgy félbe van hagyva. Úgyhogy kínkeservesen végigolvastam. És hogy megbántam-e? Igen. A Battle Royale életem legrosszabb olvasmányává vált.
Én azt gondolom a könyvekről, akármilyen műfajú is ad valamit. A szakirodalom tudást, a szépirodalom műveltséget, szórakoztató pedig nevetést. Én egyiket sem kaptam ettől a regénytől, de akinek nincs ilyen elvárása a könyvek felé nyugodtam kezdjen bele. De azért jó, ha erős az idegzeted és bírod a vért, az erőszakot és a durvaságot, mert a Battle Royale mindegyikben bővelkedik.
 

Knull Bernadett írása

A könyv az ulpiushaz.hu-n.