Az első, és a második kötet után, a sorozat harmadik része is képtelen volt csalódást okozni.
Az igazán jó írók sajátja, hogy történetük még hosszú idő múlva sem „fullad ki”. Mindig történik valami új, valami más, valami izgalmas. A szereplők nem ugyanazokat a köröket futják újra, és újra, a végtelenségig. Jeaniene Frost ebből a szempontból nagyon is jó író. Tud újat mutatni most is, csak győzze az olvasó kapkodni a fejét.
Minden elképzelhető, és elképzelhetetlen dolog megtörténik. Felrobbannak vámpírok, árulóvá válnak barátok, megtorlásra kerülnek több száz éve elkövetett hibák, megjelenik egy zombi hadsereg, új vámpírok születnek, miközben ezerévesek vesznek oda.
Cat és Bones körül – a hajszínűktől kezdve, a barátaikon és ellenségeiken keresztül, egészen az őket fenyegető veszélyekig –, minden megváltozik. Egymás iránti szerelmük azonban állandó marad, pedig – ahogy az már egy jó regényben lenni szokott – ugyancsak kemény próbákat kell kiállnia. És ami még szintén változatlan, az Cat hebehurgyasága, és imitt-amott már kicsit zavaró vámpír birtoklási ösztöne, amelynek természetesen Bones a tárgya. Amíg az első jellemvonástól válik igazán szerethetővé, addig a második szimplán logikátlan, és fölösleges. Hisz épp az előző részből tudtuk meg, hogy Bones négy éven keresztül kutatott utána töretlenül.
Ebben a részben is – csakúgy, mint az előzőekben –, főhőseink még szinte pislantani sem érkeznek, máris nyakig vannak a zűrzavarban. Nem elég, hogy a tisztességtelen (emberölő) vámpírok levadászásával keresik a kenyerüket, de ráadásul szembe kell nézniük számtalan ellenséggel is. Úgy, mint Cat élőhalott apjával, valamint egy titokzatos, nagyhatalmú vámpírral a háttérben, aki szó szerint eget, földet megmozgat annak érdekében, hogy elpusztítsa őket. Az pedig, hogy az illusztris társaságban megjelenik Drakula is, már csak hab a tortán.
Szóval minden adott egy izgalmas, akció dús, élvezhető, nem csöpögős, mégis romantikus regényhez.
Berkesné Zombor Anikó írása
A könyv az ulpiushaz.hu-n.
Utolsó hozzászólások