Amikor kézbe veszek egy könyvet, első dolgom elolvasni a hátoldalát és az utolsó mondatot/mondatokat. Ha az tetszik, nálam nyert ügye van.
Így volt ez Tasmina könyvével is, bár kisebb fenntartásaim voltak, de ez nem a történethez, sokkal inkább a fordításhoz kapcsolódott. Nevezetesen: nem egy személy fordította a közel 800 oldalt. Nagyon féltem, hogy a felénél lesz benne egy törés, nem egyezik a fordítók stílusa, más szóhasználattal élnek, vagy hasonló. Szerencsére ilyesmiről szó sem volt.
A beharangozó történet (magánsziget, gyilkosság – vagy még sem? - aztán váratlan fordulat) felkeltette az érdeklődésem, és bár számítottam a részletes leírásokra, ez később felülmúlta a képzeletemet.
Az első 50-100 oldalban viszonylag gyorsan felvázolódik a történet kezdete, megismerjük a sötét titkot, a felnőttkor küszöbén álló gazdag fiatalok ekkor még nem tudják, mit kezdjenek magukkal. Eddig rendben is van. De mivel csak a regény végén derül fény a már emlegetett váratlan fordulatra, a kettő közötti 4-500 oldalon a 4-5 állandó szereplő közel 10 évét kísérhetjük figyelemmel, jó részletesen – véleményem szerint ennyire aprólékosan nem kellett volna, tekintve, hogy sokszor nem is keresztezték egymást a szálak, és az események a történet végkifejletével sem álltak szoros kapcsolatban.
Ettől eltekintve szerintem ez Tasmina eddigi legjobb könyve, és bár jó bőre ereszti a mondanivalóját, bele tudtam merülni. Nem volt unalmas, vontatott sem, mindig voltak apró meglepetések, amik fenn tudják tartani az ember figyelmét. A tájleírások brilliánsak, Spanyolország, Dél-Amerika, az Egyesült Államok, Anglia és Angel Cay… A szereplők élete, a maguk kálváriájának története önmagában is megállná a helyét, mert élvezhető, csak az eredeti mondanivalótól kanyarodik nagyon messzire a szerző, bár az eltelt évek ismeretében ez megbocsátható, valahogy ki kellett töltenie azt a 10 évet. Nem beszélve a karakterek fejlődéséről, amit szintén végigkövethetünk, mert az aztán látványos és motiváló: kilépve egykori árnyékukból a nulláról kezdik felépíteni az életüket, a végére nem is akárhogyan sikerül mindez.
Ha valaki nem akarja annyira görcsösen tudni a titkot a végén, bízik a szerzőben és hagyja, hogy sodorja a történet, a misztikum apró elszórt morzsáival fűszerezve, egy nagyon kellemes hangulatú olvasmány kerekedik ki belőle.
Hammer Bogi írása
A könyv az ulpiushaz.hu-n.
Utolsó hozzászólások