Bernhard Schlink neve addig teljesen ismeretlen volt számomra, míg egyszer meg nem néztem a televízióban A felolvasó című filmet. Általában fordított nálam a sorrend: előbb a könyv, aztán a film. De ez most így sikerült. És mint minden nekem tetsző film esetében, ha meglátom a főcímnél, hogy „Based on the novel by”, rögtön rá is keresek az interneten, hogy kapható-e nálunk, mert szeretném elolvasni. Így jutottam el a könyvhöz.
Az aprócska kötet csalóka, mert maga a cselekmény hosszabbnak tűnik; ha az író ilyen-olyan körítésekkel teletűzdelte volna, akár a dupláját is kihozhatta volna belőle. Ám Bernhard Schlink nem így döntött, hanem a maga egyszerűségében jegyezte le e történetet, de ez így a legjobb. Nincs szükség túlcifrázott, többszörösen összetett mondatokra ahhoz, hogy elmeséljen egy könnyfakasztó drámát. Külön pozitívum az egyes szám első személy használata: ezáltal sokkal jobban átélhető, olyan, mintha Michael maga mesélné el nekünk a történetét.
Mint oly sok könyvnek, ennek is a szerelem témája adja az alapját: a kamaszfiú, akiben dúlnak a hormonok, s még alig-alig tud parancsolni a vágyainak, és az idősebb nő, aki bevezeti a „fiúcskát” a testiség világába, ők alkotják magát a történetet. És ami a könyv előnyére válik, hogy itt az olvasó előtt a filmmel ellentétben megjelenik az érzelemvilág, a belső, a szeretet és olykor a harag. Michael teljes rajongása Hannáért. Hanna csupasz egyszerűsége, amely a vesztét okozza. Mert hiszen, ha jobban belegondolunk, neki a tábor is csak egy munkahely volt, a rabok őrzése a munka, s az a bizonyos éjszaka, amelyen bezárták a nőket a templomba, csak a szabályok betartása volt számára. Sosem jutottak eszébe a következmények, hogy őt esetleg elítélhetik, börtönbe vethetik azért, mert végezte a dolgát. A tárgyalás során egy fejezet erejéig az olvasó előtt is megelevenedik az a szörnyű világ. S aztán jön a megvilágosodás, mikor a nő inkább magára vállal mindent, csak ne kelljen mindenki előtt megszégyenülnie. Mindeközben Michael végig hazudik magának: tapasztalható, hogy korántsem múltak el az érzelmei a nő iránt. Később vallja csak be, mikor már házas, és nem tud szabadulni Hanna gondolatától. Lelkében továbbra is ott él a szerelem, de ezen ne csodálkozzon senki: ma sem feledi el az ember élete első szerelmét.
A harmadik részben Hanna szeme előtt világosodnak meg a tények: miután Michael felolvasásának a segítségével megtanul olvasni, számos koncentrációs könyvet végiglapoz. Így ismerkedik meg azokkal a borzalmas tényekkel, melyekben ő maga is részt vett. És talán ennek a következménye az, hogy ahelyett, hogy tizennyolc év után kilépne a világba, inkább a halált választja, az összegyűjtött pénzét pedig a túlélőre hagyja.
A történet szomorú eseményeket dolgoz fel. Ennek ellenére még a háborús emlékek közepette sem tud az olvasó Hannára haragudni – legalábbis én nem tudok. Hiszen csak egy egyszerű asszony volt, aki elvállalt egy munkát, mely később ugyan bűncselekménynek számított, de a sok, táborban elhunyt áldozat mellett végül belőle is áldozat lett.
S szomorú vég ide vagy oda, egy dolgot mindenképpen leszögezhetünk: Bernhard Schlink e kis könyvvel nagyot alkotott.
Utolsó hozzászólások